Szexeltünk, majd közölte, hogy akkor visz haza, ha kifizetem a benzinköltséget

Ez a lány vonzza az idiótákat, a válogatott, két lábon járó díszpé... szóval a férfiak "legjobbjait". Ismerjük azt a nőtípust, aki vonzódik a rosszfiúkhoz, nos Rebeka mágnessel húzza magához közel azokat a férfiakat, akik kihasználják a hiszékenységét, naivitását és jóindulatát. Ő a társaságunk legfiatalabb tagja a maga huszonhét évével, miközben mi többiek sem vagyunk a vének tanácsa, de már beléptünk a krisztusi korba.

A csajokkal már javában benne voltunk a fogyasztásban, a második kört akartuk kérni, amikor zihált hajjal, félrecsúszott ruhában befutott Rebeka. Látszott rajta, hogy egész héten mindhiába próbálta utolérni magát és hiába van péntek este, még most is loholnia kell. A számára fenntartott üres székre úgy zuhant le, hogy nem lepődtem volna meg azon, ha a négy láb a négy égtáj felé elindulva kicsúszik alóla. Tipikusan "rebis" lett volna.

- Erőset? – kérdeztem Rebekára nézve és már intettem is a barna pincérfiúnak, aki mintha csak a jelemre várt volna, már jött is felénk az üres tálcájával, hogy leszedje az előző italozás maradványait.
- Hú csajok, van olyan pia, ami kitörli az emlékeimet az elmúlt 24 órából? – kérdezte Rebeka, mi pedig soroltuk is neki a hatalmas választékot.

A pincér felvette a rendelést, majd észrevétlenül hajoltunk közel az asztalhoz és mint gyerekek az esti mesét, úgy vártuk Rebeka újabb történetét, mert elég volt végignézni rajta ahhoz, hogy tudjuk, valami durván szaftos következik majd.

- Na, mesélj! – adta ki az utasítást Tündi, mi pedig egyszerre néztünk rá rosszalló pillantással, hogy legyen már tapintatosabb, és legalább az italokat várja meg, száraz szájjal mégse lehet belefogni egy hosszú történetbe. A piák megérkeztek, Rebi majdnem egy szuszra felszippantotta a neonkék koktélt a csavaros szívószállal, vett egy mély levegőt és belekezdett a Magyar Népmesék 18-as karikával ellátott változatába...

Rebi egy szoliban dolgozik nem messze a Kökitől. Egyszer már összefeküdt egy vendéggel, aminek csúnya sírás lett a vége, mert a mi barátnőnk sokkal többet képzelt abba a kapcsolatba, mint a srác, de ez egy hosszú, ám tipikus történet lenne. Rebi megfogadta, hogy soha többé nem kezd egyik vendéggel sem, ám ezt a fogadalmát addig tudta tartani, amíg be nem lépett a szoliba egy igazi Adonisz. Aranybarna bőr, ébenfekete haj, mélyen ülő, barna szemek, borosta és olyan tónusos, kidolgozott test, amilyet az olasz szobrászok faragtak utoljára.

Rebi alig tudott szóhoz jutni, amikor Adonisz megszólította őt, és ezután szinte egyenes volt az út ahhoz, hogy a görög félisten bejelölje a Facebookon, majd chatelni kezdjenek és pár nap múlva már úton legyen a srác ágya felé. Rebi éppen délutános volt, kora este zárta a szolit és már belépett a lakásának ajtaján, amikor Adonisz írt neki, hogy nincs-e kedve átugrani? Amikor kiderült, hogy a szobortestű a város másik végén lakik, Rebi közölte vele, hogy ez most, ilyen későn necces, lévén nincs autója, de a "barátunk" azonnal felajánlotta, hogy elmegy érte.

Az este frenetikus volt – mondja Rebi. A csávó nemcsak ruhában, de anélkül is gyönyörű, nincs túlgyúrva, hanem pont tökéletesen és ízlésesen izmos, a teste szőrtelen, és bár mi ezt kevésbé szeretjük, Rebi nagyon is rajong a csupasz testekért. Ami pedig a lenti dolgokat illeti... nos azt nem Dávid, hanem Rocco után faragták.

Rebit kétszer is a csúcsra juttatta Adonisz és amikor éppen álomra szenderült volna a hatalmas és puha franciaágyban, a csávó közölte vele, hogy nem aludhat nála. Rebire kijózanítólag hatottak a szavak és mire észbe kapott, már lent várta a taxit a lépcsőház előtt. Adonisz megígérte, hogy hív neki egyet, sőt előre fizeti is, hiszen Rebi iratok és pénz nélkül jött el otthonról, egyedül a telefonja volt nála, semmi más. A taxi azonban nem akart megérkezni.

Ráírt Adoniszra, hogy mikor jön a kocsi, a srác azonban nem akart reagálni. Először még megnyitotta a chatet, Rebi látta a kis karikát, ahogy lecsúszik a Messenger aljára, de utána már offline állapotra váltott a fiók. Árnyékként suhant át az agyán, hogy átverték, Adonisz csak kívül akarta tudni a lakásán, és taxit sem hívott neki, az is hétszentség! Elkezdte üzenetekkel bombázni, másodpercenként küldött valamit, egy szót, egy pontot, egy emojit, csak hogy a srác reagáljon.

Már negyedórájra szobrozott lent, és se taxi nem érkezett, se Adonisz nem reagált. Rebinek ekkor jutott eszébe a kaputelefon. Felcsöngetett a sráchoz, aki szó szerint ordítozni kezdett vele, hogy mégis hogy meri zaklatni őt és menjen már haza. Rebi szinte sokkos állapotban próbálta a srác tudtára adni, hogy se pénz, se bérlet nincs nála, ezek nélkül meg nélkül nehéz lesz hazajutnia, mire Adonisz nagy nehezen, hosszas könyörgés után megjelent a lépcsőház aljában.

- Hazaviszlek – mondta. – De ki kell fizetned a benzinköltséget. Nem lopom én az üzemanyagot.

Rebi lemondóan beleegyezett, beült Adonisz mellé, szótlanul tették meg a húszperces utat vissza a lakásához, ahol Rebi kiegyenlítette a "számlát". Felment, lehozott egy ötezrest, a srác pedig meg se köszönve, gázt adott és elrobogott az éjszakába.

A szívószál is megállt a kezünkben, miközben hallgattuk a sztorit és azonnal kértük, sőt követeltük, hogy mutassa meg Adoniszt, látni akartuk a fotóját és persze közben záporoztak a "micsoda egy szemét" és az "ezt a köcsögöt" átkok, ám amikor megláttuk a fotókat, hirtelen mindannyian elhallgattunk. Rebi semmit sem túlzott és a srác tényleg egy félisten. A csajoknak nem mertem ott bevallani, de azért megfordult a fejemben, hogy ha öt évvel fiatalabb lennék, én nem bánnék egy ilyen egyéjszakás kalandot.

Nyitókép: Shutterstock