A nagyi az összes gyereknevelési szabályomat felrúgja

Akkor ugyanis az összes rémtörténet egyszerre öltött testet... Avagy hogyan lehet ilyen rövid idő alatt megsemmisíteni mindazt, amit hetek/hónapok/évek fáradságos munkájával elértél?

Cukorsokk rulez!

Még be sem csuktam magam mögött a kertkaput, és már hallom, ahogy szeretett édesanyám bontja is a tábla csokit a gyereknek... Mert peeersze én megvonom szeeegénykétől az édességet. Nos, igen. Alig múlt egy éves, tuti jó ötlet, ha egész nap cukorral tömjük. SIMÁN!!! Hátha még este 11-kor is páros lábbal ugrál körbe-körbe a szobában! Aztán meg majd együtt csodálkozunk, hogy vajh miért nem fáradt el egész nap...

"Sej, ribizli, piros bicikli..."

A gyerek zenei nevelését fontos kérdésnek tartom, így igyekszem sokat énekelni neki, és minőségi zenét hallgatni vele. Oké, nem úgy kell elképzelni, hogy otthon egész nap komolyzene megy, de tényleg odafigyelek. Erre a szüleim mit csinálnak? Épp csak kitettem a lábam otthonról, hogy a jól megérdemelt énidőmet élvezhessem, de már ordítanak is a Muzsika tv csodálatos dallamai. Legközelebb odafigyelek, hogy semmit ne felejtsek otthon, és még véletlenül se kelljen visszamennem - az ilyenekről jobb, ha nem is tudok...

"Jajj, nehogy megfázzon szegény!"

Anyukám tanácstalanul áll a gyerek felett, hogy vajon miért bőgte végig a délutánt, amikor ő minden megtett a kényelméért. Pedig baromi egyszerű a magyarázat. Nem csoda, hogy visított, és úgy kapálózott szerencsétlen gyermekem, mint egy partra vetett polip a sirályok között, mert NAGYON melege volt. Ergó semmi szükség nem volt a második kardigánra 20 fokban... A vastag, téli sapkára és sálra sem. Extra takaróra a babakocsiban meg pláne!!!

"Persze, kicsikém. Veszünk majd olyan Barbie-t!"

Reagált anyukám, amikor a kislányom a babák felé mutogatott. És hiába mondtam, hogy csak úgy nem kap játékot a gyerek, akár a falnak is beszélhettem volna... Ugyanez vonatkozik úgy en bloc a fegyelmezésre. Amit én nem engedek meg, az a mamiéknál lazán átcsusszan. Semmi gond, ha épp a Zsolnay vázát törte össze az a kis rosszcsont... "Majd veszünk másikat. Meg amúgy is olyan ronda volt." Az nem számít, hogy a 20. házassági évfordulójukra kapták... Tőlem...

Mindezek ellenére tök hálás vagyok a szüleimnek minden segítségért. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ők vannak nekem, nekünk, és hogy tényleg erejükön felül próbálnak mindent megadni nekem és az unokájuknak is. <3 És persze megértem, hogy néha elkényeztetik a gyereket... Hát, istenem. Ki kényeztesse, ha nem a nagyszülei? :)

Nyitókép: Shutterstock