Öt évig nem szexeltem, miközben a többi huszonéves ezerrel kalandozott

Bár nem gondolom, hogy a külső a legfontosabb szempont a párválasztás és a szexualitás terén, előrebocsátom, hogy sportos, karcsú testalkatú, átlagos arcú és magasságú lány voltam akkoriban, viszonylag divatos, csinos ruhatárral, sminkeltem, szépen ápoltam a hajam, büdös sem voltam és még a kapa sem lógott ki a számból.

Csak szerettem volna tisztázni, hogy valószínűleg nem azért nem kellettem senkinek, mert kiégett a retinája a sokktól annak, aki rám nézett, egyszerűen ez így alakult és ebben én is vastagon benne voltam.

Ma már nem így gondolkodom, de akkoriban elképzelhetetlen volt számomra a szex szerelem vagy legalább nagyon erős vonzalom és bizalom nélkül. Az orgazmusokat elintéztem magamnak, ha épp szükségem volt rájuk, tehát egyáltalán nem kattogtam a hormonjaim miatt, az intimitás viszont annál inkább hiányzott.

Fogalmam sem volt, hogy képes egy nő egyéjszakás kalandba bonyolódni, ahogy arról sem, hogy annak milyen pozitív folyományai lehetnek a számára. Félreértés ne essék, senkit nem ítéltem el emiatt, de én nem tudtam elképzelni, hogy valaha részem lesz ilyesmiben.

Na, de erre most úgysem kíváncsi senki, inkább rátérek arra, hogy miért nem jött össze az ágytorna az első néhány kapcsolatom után öt hosszú évig. A válasz nem olyan bonyolult: vagy görcsöltem a külsőm miatt, vagy plátói szerelem fogságában voltam és senki mást nem tudtam megkívánni, esetleg a kettő együttvéve.

Egyébként évekkel később jöttem rá, hogy valószínűleg szapio- és demiszexuális vagyok, és ez azt jelenti, hogy ha intellektuálisan és érzelmileg nem tudok kötődni az illetőhöz, nem érzek iránta vonzalmat. Ez a szerencsés együttállás rendkívül ritkán jött el az életemben és több esetben viszonzatlan volt, én pedig még nem voltam elég erős és magamat sem ismertem annyira, hogy gyorsan túllépjek ezeken a személyeken.

A helyzetemet az is nehezítette, hogy tinédzserkori negatív tapasztalatokból kifolyólag elhatárolódtam az online ismerkedéstől, pedig később több hosszabb távú partneremet a Tinderen ismertem meg, ahol egyébként szinte csak pozitív élményeket szereztem.

Sok fájdalmat és csalódást kellett átélnem, míg végre nyitottam az új lehetőségekre, és bár egyesek sajnálkoznak, mikor azt mondom, a húszas éveim kezdetét „szűzen" töltöttem, úgy vélem, jobb későn, mint soha.

Ma már teljesen kiegyensúlyozott a szerelmi életem, de ehhez az kellett, hogy tapasztalatot szerezzek – igen, voltak alkalmi kalandjaim is –, illetve nagyobb önismeretre tegyek szert. Ha bárki az én cipőmben jár, csak azt tudom javasolni, hogy ne féljen kilépni a komfortzónájából, mert az csak az először ijesztő, utána viszont sokkal jobb, teljesebb lesz az élete, mint azelőtt volt.

Nyitókép: Shutterstock