Hazugság, hogy a szerelemben a pénz nem számít!

Vegyünk példaként egy átlagos nőt, mint én: aki még sosem járt olyan férfival, aki többet keresett volna nála (és nem azért, mert milliókat keres), akinek még sosem fizették a nyaralását, taxiját, de a vacsoráját, italát is legfeljebb alkalomszerűen. Viszont voltam már egyedüli családfenntartó, fizettem más tartozását, és menedzseltem a párom álmait.

Mindez nem elvi okokból alakult így, hanem mert egész egyszerűen sosem volt fontos szempont a pénz a kapcsolataimban. Ami számított, az a szenvedély, humor, intelligencia, hűség, őszinteség és persze a kölcsönös tisztelet volt. Úgy éreztem, ha ezek adottak, akkor majdcsak megleszünk valahogy. Most "vénségemre" - a 30-as éveim második felére - mégis be kell látnom, hogy a pénz igenis baromira fontos egy szerelemben.

Arról sincs szó, hogy az első randin jövedelemigazolást és bankszámlakivonatot kérj, és aki nem rendelkezik megfelelő fedezettel, azt küldd haza. Inkább a következő dolgok miatt fontos róla beszélni:

1. Rengeteget elárulhat a munkamorálról

Nem mindent, hiszen vannak szakmák, ahol a legjobb hozzáállással sem lehet vagyonokat keresni - mégis szívesen végzik hivatástudatból, mert ez a szenvedélyük, és ez többet ér, mint a pénz. De a versenyszféráról és sok egyéb foglalkozásról - a grafikustól a könyvelőn át a kőművesig - elmondhatjuk, hogy ha hosszú távon elég energiát fektet a munkájába, akkor az valószínűleg meg is fog térülni.

2. Megtudhatjuk, mennyire kitartó a másik

Oké, tűzoltó szeretett volna lenni "s katona, vadakat terelő juhász"... De valamiért nem jött össze. Hogyan kezeli a helyzetet? Keményen dolgozik azért, hogy pénzt keressen, hogy önálló legyen, gondoskodjon a gyerekeiről, vagy segítse idős, beteg szüleit, miközben szabadidejében önmagát építi, és az álmainak él? Vagy dacból munkanélküli, és a segélyből vett sör mellett nyavalyog azon, hogy milyen sanyarú is a sorsa?

3. Az önérdek-érvényesítő képesség is megmutatkozik

Persze, az első (néhány) munkahelyén az ember a vécéből kifelé jövet is kopog, de aztán már muszáj megtanulni képviselni az érdekeinket - merthogy más aligha fogja helyettünk. Van, aki többször is megalázóan alacsony bérért dolgozik ott, ahol több pénzt is ki lehetne harcolni, és rendszeresen fizetés nélkül távozik a párhetes megbízások és fekete munkák után. Az ilyen ember nem biztos, hogy átlátja, hol érdemes kopogtatni, és hol kell felnőtt módon érvényesíteni az érdekeit.

4. Kiderül, hogy áll az illető az önismerettel

A kiegyensúlyozott párkapcsolat és a nyugodt családi élet szempontjából az sem mindegy, hogy olyan területen próbálkozik az ember, ahol - képességei és személyiségvonásai alapján - sikeres lehet, vagy újra és újra tévúton jár, mert folyamatosan alá- vagy túlbecsüli magát. Ismertem férfit, aki rocksztár-szindrómában szenvedett, de zenésznek csak középszerű volt, míg végül zseniális szakács lett, komoly sikereket elérve a pályán.

5. Megtudjuk, képes-e hosszú távú célokban gondolkozni

Ez egyszerű: képes-e megtartani, amit megkeres, esetleg gyűjteni, vagy csak, mint a kis tücsök, muzsikál egész nyáron, hogy aztán felkopjon az álla? A céljainak él vagy az impulzusainak? Esetleg elaprózódik? Hiába keres jól, ha azt mindig elszórja, nem jut egyről a kettőre, és képtelen értelmesen beosztani a pénzt, így végül te finanszírozod - egyedül - a lakásfelújítást és a közös autót is. Az, hogy hogyan áll hozzá ezekhez a kérdésekhez, elárulja, érett személyiségről van-e szó.

Nyitókép: Shutterstock