A pénz arra való, hogy elköltsük!

Gondolom nem Peggy Bundy a férjek álma, de bevallom: vannak napok, mikor szeretnék a bőrébe bújni! Csak élni a gondtalan feleségek életét, nyakamba venni a várost, és elherdálni a családi kasszát.

Nem feltétlenül arra gondolok, hogy minden nő irreális összegeket költ el, hanem arra, hogy amennyi van, annak mind lába kél.

Úgy tartják: egy nőnek nem jelent semmit a pénz, hanem a pénzen vett tárgyakat értékeli. Rám ez az állítás nagyon igaz! Biztos, hogy én sosem leszek képes gyűjtögetni a pénzecskémet egy megtakarítási számlán, de még itthon a malacperselyben sem! Mondjuk ahhoz, hogy takarékoskodni kezdhessek, minimum annyit kéne keresnem, amennyit nem tudok elkölteni - de ez a veszély egyelőre nem fenyeget...

Mi ez a slendrián hozzáállás a pénzhez?

Állítólag ennek a története réges-régre nyúlik vissza. Még az ősidőkbe, amikor a férfiak életüket kockáztatva szerezték meg a betevőt, a nők pedig bogyókat gyűjtögettek. A férfiak a vadászat során a bőrüket vitték a vásárra, ezért aztán igencsak megbecsülték a zsákmányt. A nők viszont úgy tekintettek a megszerzett bogyókra, mint ami "könnyen jött, könnyen megy". Ők nem álltak le birkózni a medvével, ha az elkezdte megdézsmálni az összeszedegetett gyümölcsöket.

Lehet benne igazság?

Ma már sok nő dolgozik magas pozícióban, pont ugyanolyan megfeszített tempóban, mint a párja. De azért bőven akadnak olyan kapcsolatok is, ahol a férfi húzza jobban az igát, és szenved a rajta lévő nyomás miatt (saját vállalkozás, multi cég beosztatja, stb.), míg a nő fodrász, kozmetikus, esetleg a gyerekekkel van otthon, - ami lássuk be: egy szerethetőbb és könnyedebb életforma!

Én is úgy érzem néha, mintha a pénz elfolyna kezemből - és közben nem tudok felmutatni semmit. Szokták ajánlani, hogy írjam fel a napi bevételeim és kiadásaim, hisz mindenféle jobbnál jobb appokat lehet már letölteni ilyen célra. Kipróbáltam, vezettem a kiadásaimat, de soha nem volt még olyan hónap, hogy ne veszítettem volna el a fonalat már tizedike körül...

Én már nem szégyellem, hogy költöm a pénzt!

Hosszú évekig úgy álltam a pénzhez, mint valami rossz dologhoz. A pénzt nem illik szeretni. A pénzt meg kell fogni, takarékoskodni kell vele, be kell osztani! Örökös lelkiismeret-furdalásban éltem, amiért én erre nem vagyok képes.

Lehet az ember boldog kevesebb pénzzel a zsebében, és lehet boldogtalan a jómódban.

Ahogy Shakespeare is írja:

Én a pénzt leginkább a gyerekeimre költöm, a családomra, a barátaimra, a barátaim gyerekeire és ezek után magamra. Mégis néha azzal szembesülök: a párom számon kéri rajtam, hogy mire költöttem annyit. Én pedig próbálom felidézni - rendszerint sikertelenül...

Ilyenkor szoktam azzal megnyugtatni, hogy én nem szórtam el a pénzt! Csak helyet csináltam a családi kasszában, hogy még több tudjon beáramlani.

Mert ahogy a pénz megy, úgy jön is! Ez amolyan sajátos "vonzás törvénye" felfogás. Nem az a célom, hogy bárkit a pénz szórására buzdítsak, mert természetesen nem lenne ésszerű, ha a fizetésedből már harmadikán nem lenne semmi.

Én csak azt gondolom, hogy ha kicsit lazábbra veszed, nem ragaszkodsz olyan görcsösen minden forinthoz, és néha megengedsz magadnak olyasmit amit egyébként nem szoktál, attól még nem fogsz a szakadék szélére sodródni! Viszont a szemléletváltás sokat dobhat a mindennapi közérzeteden.

Nyitókép: iStockphoto