stressz kibeszélő szorongás türelem
Úgy érzed, hogy besokalltál? Szíved szerint kivágnád a karácsonyfát az ablakon? Eleged van a családodból? Esténként, mosogatás közben arról fantáziálsz, hogy elköltözöl egy távoli szigetre, hogy végre egy kicsit egyedül lehess? Esetleg nyakadon a vizsgaidőszak, de képtelen vagy tanulni? Ráadásul mindezek mellett még szar embernek is érzed magad, amiért látszólag "elhasaltál" az elvárások tengerében, és már csak kapálódzol, hátha valahogy mégis túléled, ugye?

Megértem, az év vége mindig nehéz. A hideg, a folyamatos sötétség, a szürkeség rányomja a bélyeget a napjainkra. Teljesen rendben van, ha úgy érzed, hogy sok. Teljesen rendben van, ha karácsony környékén egy-egy parázs vita után úgy nyugtatod magadat, hogy kiadó lakásokat nézegetsz, és elképzeled, hogy új életet kezdesz teljesen egyedül.

Az is rendben van, ha jelenleg úgy érzed, képtelen vagy rávenni magad a tanulásra, és amúgy is, minek mentél egyetemre, már rég megbántad. Kellett neked ilyen terheket a nyakadba venni, már nem is emlékszel, miért gondoltad, hogy neked jó lesz, ha orvosnak tanulsz. Mégiscsak inkább egy öreg, gazdag pasi gondjaira kellett volna bíznod magad, mennyivel egyszerűbb életed lenne.

Ne aggódj, nem vagy egyedül!

Vannak azok az időszakok, amiket egész egyszerűen csak túl kell élni. Nem gondolnám, hogy a sokszorosan, sőt, ezerszeresen terhelt év végén kell megváltani a világot, mert annak valószínűleg úgyis katasztrofális következményei lesznek.

Persze, azt is tudom, hogy nagyon könnyű ezt mondani, megfogadni azonban nehéz, főleg amikor határidők is szorítanak, és látszólag minden ellenünk dolgozik.

Forrás: Shutterstock

Én például nagyon "szeretem" azzal stresszelni magam, hogy az egész életem egyetlen pillanaton múlik. Egyetlen döntésen. Ha elrontom a karácsonyi vacsorát, ha nem lesz szép a karácsonyi süti, itt a világvége. Ha gimiben rossz jegyeket kapok, soha nem lesz belőlem semmi, és elbúcsúzhatok az álmaimtól. Ha elhasalok a vizsgán, mindenki butának, alkalmatlannak és rossz embernek fog tartani. Sose lesz diplomám. Sose lesz olyan munkám, amit szeretek.

Pár év múlva a "kedvelt szorongásaim listájára" gondolom majd már felírhatom azt is, hogy ha egyszer elfogy a türelmem a gyerekeimmel szemben, meg fognak utálni, és rossz anya leszek. Ha a karácsonyfa nem áll tökéletesen, és nem gyönyörűen csomagolt ajándék kupacok hevernek alatta, akkor megbuktam szülőként - persze, így leírva ez inkább nevetségesen hangzik.

Sokszor azonban elképesztően nehéz reálisan, egyet hátralépve tekinteni ezekre a helyzetekre. Amikor az ember úgy érzi, hogy csak jönnek egymás után a nehézségek, hajlamos ellhinni, hogy képtelen megugrani az akadályokat, és egyszer csak összeroppan.

Mégis, egy-egy józanabb pillanatban fontos tudatosítani azt, hogy ez most csak egy ilyen időszak. Nincs tragédia. Egy-egy családon belüli feszültség nem jelenti azt, hogy az egész család mehet a kukába úgy, ahogy van. Az év végére kiürült pénztárca szintén baromira stresszes, de senkit nem minősít. Néhány rossz jegy vagy elbukott vizsga miatt pedig nem lesz vége a világnak.

Nagyon nehéz egyszerre mindenhol, mindenkinek megfelelni, mégis fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal szemben. Ha rendet és békét szeretnénk magunk körül, még ilyenkor is az a legalapvetőbb, hogy elsősorban magunkra figyeljünk, és magunkat tegyük rendbe. Sokkal könnyebb lesz megküzdeni a körülöttünk lévő feladatokkal, ha saját magunkkal kezdjük a megoldást.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.