Mondj valamit az exedről, megmondom, ki vagy!

Láttam, hogy nem szeretne többet mondani, hamar el is sodródtunk egymás mellől az utca forgatagában. De a kifejezés, amit használt, belém vésődött. Fájdalmas, mégis szívet melengető nyomot hagyott a lelkemben. "Tévedés", ízlelgettem tűnődve a szót hazafelé. Aztán rájöttem, hogy mérhetetlen tiszteletet érzek iránta. Hogy miért? Mert túl sok kapcsolat végéről szereztem tudomást úgy, hogy a másik fél nem győzte gyalázni egykori szerelmét.

• Egy férfi ismerősöm közölte, hogy tíz éves kapcsolatuk alatt az asszony sosem főzött. Nem is takarított, mocsokban úszott az egész lakás. A gyerekeket elhanyagolta. És gusztustalan is volt, mert sosem szőrtelenítette a lábát.
• 15 éves kapcsolat megszakítása után régi osztálytársnőm mesélte, hogy az élettársa mekkora szemét volt az együttélésük során. Durván beszélt vele, nőkkel flörtölt, vacsora közben pedig "telefingta" a konyhát.

Belőlem pedig kikívánkozott a kérdés: képes volt évekig mocsokban élni a férfi ismerősöm?! Képes volt egy durva, "barbár állathoz" hazatérni nap, mint a nap a volt osztálytársnőm? Amit egyébként kifelé nem mutattak, hiszen két éve még mindkét pár vidáman ölelgette egymást az utcán!

Bárhogy gondolkodtam, két válasz volt csak lehetséges. Az egyik, hogy a panaszkodó felek igazat mondtak. Ez azonban azt jelenti, hogy évekig tökéletesen megfelelt számukra a másik, mocskosan(!) és durván(!). A másik válasz, hogy nem is igaz az egész. Csupán csalódottságukban, dühükben eltúlozták volt szerelmük hibáit. Szerintem egyetértünk abban, hogy az elbeszélő félre nézve egyik verzió sem hízelgő...

Tévedtem, mert azt hittem... (hűséges lesz/hűséges leszek... életem végéig szeretni fogom/szeretni fog... nem fog hazudni/nem fogok hazudni stb.)

Tévedni rossz érzés. Sokan ilyenkor dühössé vagy csalódottá válnak. Úgy érzik, vesztettek. De csak egy gyermek söpri le a sakktáblát dühében, ha veszít - megtaposva a királyt vagy a királynőt. Veszíteni, ahogyan tévedni is, csak méltósággal szabad. Ismerjük be magunknak, hogy a játék élvezetes volt - ha nem is végig, de egy ideig mindenképp. Érdemes hát tiszteletben tartani a bábukat. Így tisztább szívvel és lelkiismerettel nyithatunk a következő játszma felé.

Nyitókép: Shutterstock