Mondj valamit az exedről, megmondom, ki vagy!

A múltkor összefutottam Piroskával, akivel néhány havonta találkozunk. Megkérdeztem, kitűzték-e már az esküvő időpontját a vőlegényével. Szomorkás mosollyal felelte: "Már nem vagyunk együtt. A kapcsolatunk tévedés volt."

Láttam, hogy nem szeretne többet mondani, hamar el is sodródtunk egymás mellől az utca forgatagában. De a kifejezés, amit használt, belém vésődött. Fájdalmas, mégis szívet melengető nyomot hagyott a lelkemben. "Tévedés", ízlelgettem tűnődve a szót hazafelé. Aztán rájöttem, hogy mérhetetlen tiszteletet érzek iránta. Hogy miért? Mert túl sok kapcsolat végéről szereztem tudomást úgy, hogy a másik fél nem győzte gyalázni egykori szerelmét.

  • Egy férfi ismerősöm közölte, hogy tíz éves kapcsolatuk alatt az asszony sosem főzött. Nem is takarított, mocsokban úszott az egész lakás. A gyerekeket elhanyagolta. És gusztustalan is volt, mert sosem szőrtelenítette a lábát.
  • 15 éves kapcsolat megszakítása után régi osztálytársnőm mesélte, hogy az élettársa mekkora szemét volt az együttélésük során. Durván beszélt vele, nőkkel flörtölt, vacsora közben pedig "telefingta" a konyhát.

Belőlem pedig kikívánkozott a kérdés: képes volt évekig mocsokban élni a férfi ismerősöm?! Képes volt egy durva, "barbár állathoz" hazatérni nap, mint a nap a volt osztálytársnőm? Amit egyébként kifelé nem mutattak, hiszen két éve még mindkét pár vidáman ölelgette egymást az utcán!

Forrás: Shutterstock

Bárhogy gondolkodtam, két válasz volt csak lehetséges. Az egyik, hogy a panaszkodó felek igazat mondtak. Ez azonban azt jelenti, hogy évekig tökéletesen megfelelt számukra a másik, mocskosan(!) és durván(!). A másik válasz, hogy nem is igaz az egész. Csupán csalódottságukban, dühükben eltúlozták volt szerelmük hibáit. Szerintem egyetértünk abban, hogy az elbeszélő félre nézve egyik verzió sem hízelgő...

"Pirinek igaza van" - gondoltam elismerően. Egy kapcsolat voltaképp mindig azért szűnik meg, mert tévedünk. Valamiben, valahogyan. Mindenki másban. Szerintem bárki tudja folytatni az alábbi mondatot, ha felidézi magában egy elmúlt szerelmét:  

Tévedtem, mert azt hittem... (hűséges lesz/hűséges leszek... életem végéig szeretni fogom/szeretni fog... nem fog hazudni/nem fogok hazudni stb.)

Tévedni rossz érzés. Sokan ilyenkor dühössé vagy csalódottá válnak. Úgy érzik, vesztettek. De csak egy gyermek söpri le a sakktáblát dühében, ha veszít - megtaposva a királyt vagy a királynőt. Veszíteni, ahogyan tévedni is, csak méltósággal szabad. Ismerjük be magunknak, hogy a játék élvezetes volt - ha nem is végig, de egy ideig mindenképp. Érdemes hát tiszteletben tartani a bábukat. Így tisztább szívvel és lelkiismerettel nyithatunk a következő játszma felé.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek