"Egyetlen cél lebegett a szemem előtt, megtalálni a babát!"

A tűzoltóautó olyan hangosan szirénázik, hogy szinte fáj tőle a fülem. Egy éles kanyart túl nagy sebességgel vesz be a sofőr és a parancsnoknak dőlök. Egyszerűen hagyom, és amikor egyenesbe kormányozza a kocsit, szépen visszakerülök a helyemre. Alig néhány perccel később éppen csak lassít, majd nagyot fékezve megáll.

Az ajtók azonnal kinyílnak, a parancsnok után másodiknak ugrom ki a kocsiból. Egy kétemeletes ház előtt állunk a gyepen. Ebben a pillanatban hatalmas dörrenés, majd üvegcsörömpölés hallatszik és látom, ahogy három emeleti ablak szinte kirobban, majd hatalmas lángok csapnak ki az épületből. A parancsnok vezényszavakat ordít, már kihúzták a tömlőt, néhányan a házba rohanunk.

Kézjellel mutatja, enyém az emelet. A másodperc tört része elég hozzá, hogy észrevegyem, hol a lépcső, odaszaladok, és azonnal felrohanok rajta. A füst marja a szememet, jóformán semmit se látok. Egy ajtó mögül hirtelen lángcsóva tör elő, elér és érzem, ahogy lángra kap a hátam. Nem gondolkodom. A rengeteg gyakorlatnak, és az évek alatt szerzett rutinnak köszönhetően azonnal a hátamra vetem magam és meghempergőzöm a padlón. Már nem lángolok. Pontosan tudom, hogy a bőröm megégett, de nem érzek semmit. Az majd később jön. Most annyi adrenalin van a véremben, ami elnyom minden fájdalmat.

Forrás: Shutterstock

Mivel a füst felfelé száll, a földön maradok, ahol kisebb a koncentrációja és kúszásban haladok előre. A szemem könnyezik, nem látok semmit, úgyhogy csak az érzékeimre hagyatkozom. Az én feladatom a csecsemő megkeresése. Bekúszom egy helyiségbe, de ott senki sincs, úgyhogy gyors tempóban továbbmászom. Meghallom egy gyerek sírását, arrafelé veszem az irányt. A baba hirtelen elhallgat. Még gyorsabb tempóra kapcsolok. Amikor azt hiszed, erre már nem vagy képes, az ilyen éles helyzetek mindig bebizonyítják, hogy de, igenis képes vagy rá.

Jobbra megtalálom a szobát. Egy pillanatra a fülemet hegyezem, hátha meghallom a gyereket, de csak a tűz ropogását hallom. Az nem jó jel, ha a csecsemő nem sír. Sietnem kell! Nem kapok levegőt. De tudom, anélkül is ki fogom bírni. Egyetlen cél lebeg a szemem előtt, megtalálni a babát, fogni és kirohanni vele az égő házból. Erre vagyunk kiképezve. Itt nincs életösztön, itt nem számítok én, csak a kisbaba. Megtalálom, elkapom a grabancát és már rohanok is.

Mivel semmit sem látni, csak körülbelül tudom, hol a lépcső, imádkozom magamban, el ne vétsem, nehogy lebucskázzunk rajta. Mikor úgy ítélem meg, hogy már majdnem ott vagyok, muszáj lassítani kicsit. Ég a tüdőm. Nem ájulhatok el! Ki kell juttatnom a gyereket a házból! Megérzem a lépcső peremét. Azonnal a legnagyobb sebességre kapcsolok, négyesével szedem a lépcsőfokokat, az utolsó két méteren szó szerint úgy ugrom le róla. Közben eszeveszett erővel szorítom a gyereket, hogy el ne ejtsem. Már az alsó szint is lángol, érzem, ahogy elérnek a lángnyelvek, de most nem törődöm ezzel.

A hátam ég, a gyereket meg magam előtt fogom. Hihetetlen sebességgel vetődöm ki az ajtón, valaki azonnal odarohan. Kezek nyúlnak a babáért, elveszik tőlem. Nem látok semmit, a füst még mindig marja a szemem, próbálok levegőt venni, de nem tudok. A hátam lángol. Nem érzem. Csak a tüdőmet. Levegőhöz kell jutnom. A parancsnok mellettem terem, rám vetődik. A testével eloltja a lángokat rajtam. Összecsuklok a súlya alatt. Oxigénért kiabál. A füvön fekszem. Maszkot tesznek az orrom és a szám elé. Levegőhöz jutok. Kiesik néhány pillanat, a következőben arra eszmélek, hogy fejem a parancsnok ölében nyugszik, és ahogy kinyitom a szemem, közvetlenül az ő tekintetébe fúródik az enyém.

– Megmentetted Zeó! Jó kutya vagy! Egy hős! – mondja, és hatalmas tenyerébe fogja a mancsomat. – Hol van már az az orvos?! Megsérült a kutyám! – Rendbe fogsz jönni! Rendbe fogsz jönni! – mantrázza, én meg becsukom a szemem és hagyom, hogy a nagy tenyerébe simuljon a fejem.

Verseny - Az év könyve 2022
Bucsi Mariann, a SHE.HU novellistája óriási megtiszteltetésben részesült, ugyanis az Érintés című regényét jelölték Az év könyve díjra. Ha szeretnéd támogatni Mariann tehetséges munkáját, kattints IDE és szavazz rá.

 Bucsi Mariann további novelláiért kattints IDE

Ezek is érdekelhetnek