A közelembe sem ér az a nő, akire lecseréltél

Több, mint egy évtized elteltével ismét találkoztam azzal a most már férfivé érett exemmel, akivel együtt éltük meg az első szerelmünket.

Együtt tettük meg az első lépéseket a felnőttkor felé, annak minden nehézségével és szépségével együtt. Együtt léptük át a felnőttkor küszöbét. Ahogy haladok a megbeszélt helyszín felé, sokféle érzés kavarog bennem, hiszen Kornéllal 15 éve elváltak útjaink. Ahogy kiléptünk a gimi kapuján, mindkettőnk számára egy új időszámítás kezdődött.Nem terveztünk közös jövőt, titkon mindketten tudtuk, hogy ez a szerelem a gimit követően befejeződik, ezért én abban a pillanatban lezártam ezt a fejezetet és egy teljesen újat nyitottam. Kornél sem ellenkezett. Hihetetlen, hiszen amint odaérek a helyszínre, gyomrom összeszorul, rengeteg emlék tör fel belőlem, olyanok is, amikről azt hittem, hogy rég a feledésbe merültek és most először érzem azt, hogy nem is annyira ködösek, mint ahogy azt gondoltam volna.

Belépek az épületbe. Körülnézek, majd leadom a ruhatárban a kabátomat. Megigazítom a ruhámat, majd besétálok. Tekintetem régi arcok után kutat. Nem meglepő, hogy Kornél az első, akit meglátok. Nagyon megváltozott. Egy igazi férfi lett. Ahogy közeledem igyekszem szemügyre venni az arcvonásait, megfigyelni őt. Ismét emlékképek rohamoznak meg, és eszembe jutottak a végtelenbe nyúló beszélgetéseink, ahogy mindketten megmártóztunk az egymás nyújtotta érzelmekben, szinte átvettük azokat egymástól.

Ahogy megérkezem és a többiek is észrevesznek, az emlékeimet lesöpröm a vállamról, és beleolvadok a régi közösségbe. Egykor szinte egymás családtagjai voltunk, de aztán ismeretlen felnőttekké váltunk. Négy évig szinte éjjel-nappal együtt voltunk. Aztán valami történt. Mindez annyira gyorsan és hirtelen. Útjaink örökre elváltak egymástól. Most pedig ismét itt vagyunk, már teljesen másként, hiszen mindannyian fel kellett nőjünk. Kornélról semmit sem tudtam, hiszen nem voltunk ismerősök egyik közösségi oldalon sem. Sosem volt bátorságom őt bejelölni, és ez úgy néz, hogy kölcsönös volt: az elvarratlan szálak egyike.

Mint megtudtam, Kornélnak már családja van, két szép kislány apukája. A felesége fotóját látva kicsit elhűltem, mert nem erre számítottam. Kornél egy jóképű férfi volt, de a nő, akit ő élete párjának nevez, egyáltalán nem az volt, mint akire számítottam. Furcsa érzések kavarogtak bennem, mintha egy olyan nőre cseréltek volna, aki a közelembe sem ér, de egy szót sem szólhattam, hiszen annak idején én sem kardoskodtam a kapcsolatunkért. Hagytam, hogy magától elmúljon, és ő is ezt tette. Most viszont mintha mindketten küzdenénk valami ellen, amit egyikünk sem felejtett el.

Nyitókép: Shutterstock