Ezt a 3 dolgot soha ne csináld egy párkapcsolatban

Szándékosan írtam 1-2 évet, hiszen az első hónapokban, akár még az első évben olyan nagy a mámor és a szerelem, hogy még a dolgos, szürke hétköznapok is rózsaszínnek tűnnek a párok számára. Aztán egyszer csak lehull a lepel és visszacsöppenünk a valóságba, ahol már kevesebb izgalom, kevesebb tűz és bizony kevesebb szex is a jellemző.

De vajon ez tényleg így van, vagy rajtunk múlik, netalán ilyen a szerelem működése? És ha ilyen, akkor lehet, hogy tényleg el kell fogadnunk, hogy nem is létezik olyan, hogy örök szerelem? Az is lehetséges, hogy nem a szerelmet kell rögtön hibáztatnunk és valami olyat számon kérnünk rajta, amiért magunk sem tettünk meg mindent.

Bár nem hosszú évek óta, de egy ideje én is párkapcsolatban élek és annak ellenére, hogy hiszek az örök szerelemben, mégis vannak olyan napok, amikor a falra tudnék mászni a páromtól. Néha elég egy mélyebb levegővétel, egy hangosabb csámcsogás és legszívesebben bezárnám őt egy dobozba és visszaküldeném a feladónak (a jó édes anyukájának). Ez a fajta düh, általában 5 percig tart, de ez idő alatt olyan vihart szít, és olyan pusztítást végez, amit néha napok munkája rendbe tenni és eltakarítani a romokat. Míg az elején mindig a másikat hibáztatom, a végén mindig kiderül, hogy ezért a szemétkupacért mind a ketten jócskán hozzátettünk.

Azok a bizonyos hisztis napok...

A piros betűs napok előtt vagy egy fárasztó hétfőn a kollégáidtól vagy a főnöködtől kiégve sokszor érezheted azt, hogy az élő fába is képes vagy belekötni és bizony az esetek nagy százalékában ezt meg is teszed. Ezeknek a stresszes napoknak (ahogy a férfiak szokták mondani hisztis napoknak), legfőképpen a férfiak az elszenvedői, pláne, ha az ember lánya egy fedél alatt él a párjával. Ebben az esetben a legjobb, amit tehetsz, hogy még időben figyelmezteted életed szerelmét az aznapi hangulatingadozásodról, és úgy alakítod a délutánodat, estédet, hogy kicsit elvonulva egyedül fel tudj töltődni, és csak akkor előjönni, ha már a gonoszkodó negatív boszorka jelmezét jó mélyre eldugtad a szekrény aljában.

Túl sok a kérdés?

Te is azok közé tartozol, akik rögtön négy kérdéssel rohanják le a párjukat, mikor még a küszöböt is alig lépték át? Ha a válasz igen, akkor üdvözöllek a klubban. Az én párom már a lépcsőházban megkapja az első 5 kérdést. Mi volt ma? Ettél meleg ebédet? Felhívtad az autószerelőt? Ma is nyomult az új asszisztens csaj? Akkor mit tervezünk a hétvégére? És még sorolhatnám. Bár számunkra ezek releváns kérdések a pasik ezektől egyenesen a falra másznak. Még mielőtt kibuknál rájuk, ne felejtsd el, hogy míg mi egyszerre több dologra is tudunk figyelni, koncentrálni, addig ők néha egyre is alig. Már csak a saját nyugalmad megőrzése érdekében érdemes egy kicsit lelassítani, és a benned megfogalmazott kérdéstengert apránként adagolva rászórni vagy legalább azt megvárni, hogy rendesen hazaérjen. Ha valóban képes vagy kivárni a megfelelő pillanatot, akkor egy türelmesebb, érdeklődőbb partnert kapsz, aki akár a kérdéseidre még azelőtt megadja a választ, mielőtt feltennéd azokat.

Azok a fránya mobilok...

Tedd a szívedre a kezed és valld be magadnak őszintén, volt már rá példa, hogy belenéztél a párod mobiltelefonjába? Ha a válasz igen, akkor tudnod kell, ha ilyet teszel, akkor nem csak benne nem bízol, hanem saját magadban sem. Sőt sok esetben még rosszul is érzed magad, ha ilyet csinálsz, pláne, ha nem találsz semmilyen kompromittáló üzenetet, fotót, e-mailt, amire egyébként számítottál. Ilyen esetekben érdemes azt végiggondolni, hogy valóban van-e bármilyen okod azt feltételezni, hogy nem bízhatsz meg a párodban. Ha a válaszod nem, akkor felejtsd el a bizalmatlanságot és a kételyt és élvezd ki az együtt töltött idő minden pillanatát. Ha a megfelelő ember mellé tetted le a voksodat, akkor bíznod kell abban, hogy mellette soha nem érhet csalódás.

Nyitókép: Shutterstock