Vissza akarok költözni a panelba!

Hónapok óta egy építkezés közepén élnek, így nem csoda, hogy folyamatosan zakatol valami az agyában. Ha más nem is, a gondolatai.

"Kezdeni kéne végre valamit ezzel a korláttal! Legalább valami ideigleneset. Az ikrek már mászni kezdtek, nem lehet ilyen helyen lakni két gyerekkel!" - gondolta magában. Sok minden volt még, amit meg kellett oldani, de kifogytak a pénzből. Talán odaköltözhetnének anyósáékhoz. Csak egy pár hétre, amíg...

Mindig erről a házról álmodott. És amióta megismerkedtek Zsoltival, már közösen álmodtak ugyanarról. Persze eleinte csak egy kis panellakásban laktak - zavaróan közel a szüleihez, így gyakorlatilag nem volt magánéletük. Úgyhogy az álomház lassanként a szabadságot kezdte jelenteni számukra. De ma már inkább a téglából készült rabszolgahajcsáruk lett, ami napról napra többet követel, és az összes életkedvet kiszívja belőlük.

Nagy vágyuk volt, hogy saját maguknak építsenek házat. Hamar megvolt a tervezés, és tökéletes lett: minden helyiség pont ott és pont olyan volt a rajzokon, ahogyan megálmodták. Ráadásul vagy 40 gyerek is elfért benne. Aztán jött a kivitelező, és kezdődtek a gondok. Mert - utólag belegondolva nem meglepő módon - senki nem kezdi el felépíteni a házadat, amíg nem teszed le a pénz nagy részét. A bank viszont nem adott kedvező lakáshitelt, amíg nem állt a ház egy része. Persze megvolt az önrész, de a hiányzó összeg miatt így is keményen beleszorultak a 22-es csapdájába.

Na, majd Zsolti, a család és a haverok megoldják!

Ezért Zsolti elkezdett "csak" 20 órában dolgozni, hogy legyen ideje a házra. Persze így a pénz kevesebb lett, de szép lassacskán haladtak, és hamarosan a banki hitel is megvolt. És szerencsére ő még tudott túlórát és plusz feladatokat vállalni. Egészen az ikerterhességig...

Mert ugyan miért is ne jött volna csőstül a probléma?! Jaj, annyira hánynia kellett magától, ahányszor csak problémaként gondolt az ikrekre. Hiszen úgy akart gyereket, úgy vágyott erre az egészre. Aztán egy rémálom közepére sikerült megszülnie őket. Egy ideje már próbálkoztak, mert hát "úgyis eltart egy darabig, és addigra a ház is kész lesz". Most már látja, hogy ez őrültség volt - túl sok "ha", túl sok bizonytalan vállalás egyszerre. Ugyan, mit gondoltak?! Mint két felelőtlen, hülye tini! Ikrekre pedig igazán senki nem számított, és így sajnos nagyon hamar ágyba kényszerült, végül kiesett a munkából.

A tetejébe ráadásul minden drágábban jött ki, mint tervezték. A pénz csak fogyott, mintha kandallóban égették volna, így végül el kellett adni a kis lakást. De legalább elköltözhettek a szülei szomszédságából - egy energiafaló építkezés közepére, ahol se nyugta, se öröme nem volt többé senkinek. Üvölteni tudott volna, de nem akarta felébreszteni a többieket, amikor már csak ez a pár percnyi kis csend jutott neki. Lekuporodva meghúzta magát a fal tövében, és próbálta kiélvezni a hajnaltól lopott időt, miközben a környéken szép lassan beindult a reggeli forgalom.

Azt kívánta - becsukott szemmel -, bárcsak a régi panellakás aprócska nappalijában ringathatná a síró ikreket, azt várva, mikor toppan be az anyja a szomszédból. Mert akkor Zsoltival legalább egy sétára elmehetnének...

Olga történetét Pálfy Dalma jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock