Már az is idegesít, ahogy levegőt veszel - miért nem érted meg?

"Neked semmi sem tetszik!" - közölte a férfi. Valóban így volt. Idegesítette a járása, a horkantós röhögése, hogy mindent megfogdosott, és úgy egyáltalán az egész embertől hideglelése volt már.

Na, de udvarias ember ezt nem közli a párjával, legalábbis nem nyíltan. Így aztán egy koraesti sétát választott ahhoz, hogy elmondja ezt Ádámnak. A szokásos "nem illünk össze" magyarázattal próbált véget vetni a kapcsolatnak. Tudta, hogy nem lesz könnyű, de hogy ennyire nehéz lesz, azt nem gondolta. A férfi ugyanis magyarázatot várt.

Mégis mit lehet erre mondani úgy, hogy ne sértsd meg a másikat? Az, hogy az ő idegeit felborzolják ezek a tulajdonságok, még nem jelenti azt, hogy ezek valóban rosszak. Csak neki nem elfogadhatók - talán azért, mert nem alakult ki részéről a szerelem, és hiába várta, nem akart előjönni.

Azok az apróságok, amik őt úgy bosszantották, nem biztos, hogy más számára is nehezen elviselhető kísérőjelenségei Ádámnak. Ő mindenesetre már a falat kaparta akkor, amikor megint horkantgatnikezdett egy vicces történeten. Az idegei húrjain ugráló hang hallatán már sokszor nem tudta türtőztetni magát, és odaveszett minden kedvesség belőle.

- Nevess már rendesen, mert borzasztó, ahogy hörögsz!

- Ó, hát biztos bal lábbal kelt fel az én tubicám - próbált megértő lenni Ádám.

Na, ez még jobban felbosszantotta, hiszen ilyen fokú sértések hallatán egy normális ember támadásba lendül, és nem kedves szavakkal díjazza a hallottakat. Hát ennek nincs ki a négy kereke - gondolta magában. Éreznie kellene, hogy a kötekedést igenis az ő személye váltja ki, és nincs köze a reggeli ébredéséhez. Minden ösztön kiveszett ebből a pasiból? - kérdezgette magától gondolatban, miközben próbált minél jobban elhúzódni a másiktól.

- Ne légy már ilyen vad - próbálta Ádám oldani a hangulatot -, tudod, hogy szeretlek.

- Én nem - vágta rá hirtelen, de Ádám mintha meg sem hallotta volna.

- De azt mondtad, kötődsz hozzám - hízelgett tovább.

Ja, egyszer talán mondott ilyet, de hol van az a szerelemtől?! És semmi sem tart örökké, honnan veszi, hogy ez most is fennáll? Ennyire nem lehet naiv egy több mint 40 éves férfi! Márpedig Ádám, mintha semmit sem mondott volna, úgy viselkedett a továbbiakban.

Forrás: Shutterstock

Most komolyan el kell kezdenie felsorolni, hogy nemcsak nem kötődik, de kifejezetten rosszul lesz már a közelségétől is? Miért kellene ennyire részletesen kielemezni a nyilvánvalót? Legyen már tartása, és viselje el azt, ami nem megváltoztatható! Mert Ádám minél inkább erőlködött, csak annál nagyobb ellenállást váltott ki belőle.

Így aztán már pattanásig feszültek az idegei, és robbanásig feszült a hangulat. Már ami az övét illeti, mert a férfi, mint aki még soha nem élt párkapcsolatban, csak dörgölőzve sétált mellette és próbálta a kezét is megfogni.  

- Nem érted, hogy nem kellesz nekem? - szólt rá emelt hangon.

- De miért? - kérdezett csodálkozva vissza a férfi. Ez volt az a mondat, amit soha többé nem akart hallani Ádám szájából.

- Mit miért? - vágta rá durván a kérdésre a kérdést, hátha felébred a másik. Úgy tűnik, ezt a pasit fel kell rázni abból az álomvilágból, amit felépített magának, különben sosem fogja fel, hogy nem kell, hogy nemkívánatos személy már az életében.

De biztos, hogy a teljes igazságot akarja a másik tudni? Miért akarja nyers valójában hallani a szájából azt, amit érez? Sértő és rendkívül fájdalmas mondatok lennének azok. Így aztán csak ennyit volt hajlandó mondani:- csak.

- Nem tetszik a hajam, vagy a szagomat nem bírod? - erőltette tovább a témát Ádám.

- Egyszerűen csak nincs meg a kémia - adta meg az utolsó magyarázatot.

Akkor sem fogja elmondani, bárhogy is erőlködik a másik, hogy idegesítette a járása, a horkantós röhögése, hogy mindent megfogdosott. De tudta, mindez csak számára zavaró, így valaki másnak lehet, hogy pont vonzó lesz. Aztán szép lassan kihúzta a kezét a másik tenyeréből, és búcsút intett a férfinak.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek