Már az is idegesít, ahogy levegőt veszel - miért nem érted meg?

Na, de udvarias ember ezt nem közli a párjával, legalábbis nem nyíltan. Így aztán egy koraesti sétát választott ahhoz, hogy elmondja ezt Ádámnak. A szokásos "nem illünk össze" magyarázattal próbált véget vetni a kapcsolatnak. Tudta, hogy nem lesz könnyű, de hogy ennyire nehéz lesz, azt nem gondolta. A férfi ugyanis magyarázatot várt.

Mégis mit lehet erre mondani úgy, hogy ne sértsd meg a másikat? Az, hogy az ő idegeit felborzolják ezek a tulajdonságok, még nem jelenti azt, hogy ezek valóban rosszak. Csak neki nem elfogadhatók - talán azért, mert nem alakult ki részéről a szerelem, és hiába várta, nem akart előjönni.

Azok az apróságok, amik őt úgy bosszantották, nem biztos, hogy más számára is nehezen elviselhető kísérőjelenségei Ádámnak. Ő mindenesetre már a falat kaparta akkor, amikor megint horkantgatnikezdett egy vicces történeten. Az idegei húrjain ugráló hang hallatán már sokszor nem tudta türtőztetni magát, és odaveszett minden kedvesség belőle.

- Nevess már rendesen, mert borzasztó, ahogy hörögsz!

- Ó, hát biztos bal lábbal kelt fel az én tubicám - próbált megértő lenni Ádám.

Na, ez még jobban felbosszantotta, hiszen ilyen fokú sértések hallatán egy normális ember támadásba lendül, és nem kedves szavakkal díjazza a hallottakat. Hát ennek nincs ki a négy kereke - gondolta magában. Éreznie kellene, hogy a kötekedést igenis az ő személye váltja ki, és nincs köze a reggeli ébredéséhez. Minden ösztön kiveszett ebből a pasiból? - kérdezgette magától gondolatban, miközben próbált minél jobban elhúzódni a másiktól.

- Ne légy már ilyen vad - próbálta Ádám oldani a hangulatot -, tudod, hogy szeretlek.

- Én nem - vágta rá hirtelen, de Ádám mintha meg sem hallotta volna.

- De azt mondtad, kötődsz hozzám - hízelgett tovább.

Ja, egyszer talán mondott ilyet, de hol van az a szerelemtől?! És semmi sem tart örökké, honnan veszi, hogy ez most is fennáll? Ennyire nem lehet naiv egy több mint 40 éves férfi! Márpedig Ádám, mintha semmit sem mondott volna, úgy viselkedett a továbbiakban.

Most komolyan el kell kezdenie felsorolni, hogy nemcsak nem kötődik, de kifejezetten rosszul lesz már a közelségétől is? Miért kellene ennyire részletesen kielemezni a nyilvánvalót? Legyen már tartása, és viselje el azt, ami nem megváltoztatható! Mert Ádám minél inkább erőlködött, csak annál nagyobb ellenállást váltott ki belőle.

- Nem érted, hogy nem kellesz nekem? - szólt rá emelt hangon.

- De miért? - kérdezett csodálkozva vissza a férfi. Ez volt az a mondat, amit soha többé nem akart hallani Ádám szájából.

- Mit miért? - vágta rá durván a kérdésre a kérdést, hátha felébred a másik. Úgy tűnik, ezt a pasit fel kell rázni abból az álomvilágból, amit felépített magának, különben sosem fogja fel, hogy nem kell, hogy nemkívánatos személy már az életében.

De biztos, hogy a teljes igazságot akarja a másik tudni? Miért akarja nyers valójában hallani a szájából azt, amit érez? Sértő és rendkívül fájdalmas mondatok lennének azok. Így aztán csak ennyit volt hajlandó mondani:- csak.

- Nem tetszik a hajam, vagy a szagomat nem bírod? - erőltette tovább a témát Ádám.

- Egyszerűen csak nincs meg a kémia - adta meg az utolsó magyarázatot.

Akkor sem fogja elmondani, bárhogy is erőlködik a másik, hogy idegesítette a járása, a horkantós röhögése, hogy mindent megfogdosott. De tudta, mindez csak számára zavaró, így valaki másnak lehet, hogy pont vonzó lesz. Aztán szép lassan kihúzta a kezét a másik tenyeréből, és búcsút intett a férfinak.

Nyitókép: Shutterstock