Válás helyett újra beleszerettem a férjembe!

Ültem a pszichológusnál, és minden porcikám tiltakozott az ellen, amit mondott. Nem akartam hallani! Hogy vissza lehet hozni, elő lehet bányászni tudatunk mélyéről a régóta meg nem élt érzéseket, szenvedélyt?! Olyanokat, amikről azt hiszed, talán soha nem is léteztek? Hogy vannak párok, akiknek sikerült? Kizárt!

A férjemmel 1997-ben házasodtunk össze. Odáig voltam a jóképű, romantikus srácért, aki azzal vett le a lábamról, hogy éppenséggel semmivel sem próbált levenni a lábamról. Azaz minden helyzetben hagyta, hogy én lépjek. Ő pedig csak sodródott az eseményekkel. Mindenki álompárnak tartott minket, ennek igyekeztünk is szépen megfelelni. Közös kis gazdagréti lakás, egy gyerek, két gyerek (lány-fiú leosztásban), vidékre költözés, kutya, harmadik gyerek (immár lány-fiú-lány variáció), kisállatok, nagy kert. Na, és persze bankhitel.

Sajnos a felmerülő gondok a gyerekek növekedésével egyenes arányban sokasodtak. Először is, beleestem abba a csapdába, ami a fiatal anyák nagy százalékát érinti: feleségből anyává avanzsálódtam.  

Ami még nem is lett volna probléma, de nálam ez abban is megnyilvánult, hogy egyre kevésbé kívántam az intim együttléteket. Ez a gyerekek születése utáni időszakban természetes is volt, hiszen a pelenkázás, etetés, altatás után, és az állandósult alváshiány miatt a legtöbb nőnek az ágyról nem a szex jut eszébe. Azt hozzáteszem, a férjem példamutatóan türelmes volt velem.

De aztán egyre brutálisabban zuhant rám a valóság: elkezdtünk eltávolodni egymástól. Ha a férjem otthon is volt, lélekben akkor is távol maradt. Egyre kevésbé éreztem társamnak a problémákban. Elkezdtem hízni. Tudattalanul zsírpárnákkal bástyáztam  körbe idegdúcaimat. Ez persze védekező reflex volt: ha "csúnya és kövér" leszek, talán akkor kevesebbszer kíván meg a férjem, és elkerülhetem a néha kicsit magamra erőltetett szituációkat.

Nem mintha bármi okom is lett volna arra, hogy ne vonzódjak a férjemhez. Jó pasi maradt, izmos testtel, markáns, férfias arccal. De egy nőnél minden agyból indul el. A magára hagyott nő teste-lelke eltávolodik attól a férfitól, akiről úgy érzi, nem áll mellette. Legalábbis én akkor így éltem ezt meg.  

És az állandósult pénzhiány is tovább rontotta a helyzetet. A férjem mindenre harapott, gyakran volt hangosabb a kelleténél. Nem mondom, hogy nem próbáltuk megbeszélni a gondjainkat. De ez többször fulladt vitába, mint konstruktív beszélgetésbe. Én pedig sajnos konfliktuskerülő vagyok.Így aztán elkezdtem magamba zárkózni. Talán furcsán hangzik, de levelek útján próbáltam elmagyarázni a férjemnek, miért is vagyok boldogtalan. Akkor mindig elfogadta, és megértette, de a megszokás és a kényelem nagy úr.

Forrás: Shutterstock

Tudom, az asztalra kellett volna csapnom, úgy, hogy kettétörjön, és kiordítani magamból, hogy ha nem változtat, vége, kiábrándulok. De nem tettem. Mindez végül olyan fájdalmas eseményekhez vezetett, amiknek - így utólag átértékelve mindent - talán muszáj volt megtörténniük, hogy a sokk hatására mindketten elinduljunk egy másik úton. 

Én annyira másik úton indultam, hogy szinte biztos voltam abban, hogy onnan már nem lehet visszafordulni. De a férjem - a kezdeti düh, pánik, csalódottság, fájdalom ellenére - szeretett annyira, hogy félretette az egóját, és megpróbálta a lehetetlent. És ezt nem fogom tudni elégszer megköszönni neki.  

Kaptam tőle időt, hogy számot vessek és változzak. És ő is átgondolta a közös életünket, és változott. Azáltal, hogy azzá a férfivá vált, akire mindig is vágytam, én is azzá a nővé váltam, akit megérdemel. Most mindketten járunk pszichológushoz, külön-külön. Nekünk ez rengeteget segít. És közben újra felfedezzük és megismerjük egymást. Próbáljuk bepótolni mindazt, amit a hülyeségeink miatt korábban nem tettünk meg.

Közös programok, hétvége kettesben, összebújás, sok-sok őszinte beszélgetés. 22 év után újra szerelmes lettem a férjembe. Sőt, olyan mélységben és intenzitással éljük meg a mostani érzelmeinket, ahogy korábban soha. Mert megjártuk a pokol bugyrait, de képesek voltunk visszamászni. És ennek semmi más titka nincs, csak ennyi:

Ha kellően erősek az alapok, ha kellően mély a szeretet, és mindketten maradéktalanul akarják, igenis fel lehet támasztani egy haldokló kapcsolatot. Sőt, fel lehet éleszteni azt a tüzet is, ami már szinte nem is parázslott. És még jobban fog lobogni, mint egykor, mert őszintébb és letisztultabb érzelmek tartják életben.

Mindig adjatok egy utolsó esélyt, megéri...

Nyitókép: Shutterstock