Nem ciki a szilikoncici! - A mellplasztika védelmében

Mert egy nőnek ezért mentegetőznie kell. Meg kell magyarázni, hogy mi oka volt arra, hogy ilyen "szörnyűséget" kövessen el. Bárhol szóba kerül a szilikonmell, azonnal megjelennek a hőbörgők, akik magukat az igazság bajnokainak képzelve megmondják a frankót. Hiszen a természetes női mell az igazán szép, akkor is, ha csúnya. Hiszen Isten ilyennek teremtette, ez a természetes, így kell szeretni. És az tényleg tök jó, ha valaki ezt el tudja fogadni, de azért ne legyen már közmegvetés tárgya az a nő, aki mégis elégedetlen vele!

A természetesség magas lova

Először is, szerintem az ne magyarázzon a természetességről, aki sminkel, festi a haját, szőrtelenít, testékszereket visel (a fülbevaló is az), tetoválása vagy műkörme van! Mert bizony Ádám és Éva sem így ácsorgott a teremtőjük előtt. Szóval le lehet szállni a magas lóról, ahonnan fennhangon a teljes önelfogadásról papolunk!

Ráadásul a mellműtét mellett döntő nők többsége nem elfajzott testtorzító: akinek rendben van az agya, az nem giga ciciket akar magának, hanem természetes hatásút. Tehát a nők általában nem úgy sétálnak be a plasztikai sebészhez, hogy:

Ha te mégis azt hiszed, hogy minden mellműtétet fontolgató nő ilyen agyhalott, akkor van egy rossz hírem: igazából te vagy a korlátolt. És valószínűleg túl sok pornót nézel. Mert bizony csak a szexiparban trend a lufi cici. Nem véletlenül megy rendszeresen a találgatás a bulvárlapokban arról, hogy akkor most valódi-e egy sztár melle vagy sem. Mert hát - jó esetben - ránézésre nem tudod megmondani a különbséget.

De való igaz, hogy ha az új cici folyton úgy mered előre, mint egy lefóliázott fél görögdinnye, akkor nem lesz makulátlanul természetes hatású. Na és akkor mi van? Valószínűleg azért csináltatta meg, mert az eredeti cicije nem tetszett neki. De a nagyokosok szerint azt a "természetes tökéletlenséget" el kellett volna fogadnia - bezzeg a csináltatott cici tökéletlensége az nem tolerálható és ciki. De kérdem én, miért baj, az, hogy lett egy olyan melle, ami ugyan nem tökéletes, de mégis jobban tetszik neki, mint korábban, és boldog tőle? Akkor nem megérte?

Önbizalmat mindenkinek - mostazonnalderögtön

Sokszor az önelfogadást állítják szembe a mellműtéttel. Hiszen, ha elégedett vagy magaddal, akkor eszedbe sem jut ilyenre adni a fejed. "Hiszen csak egy pár számmal nagyobb vagy feszesebb mell nem fogja megoldani a problémádat - mert az belül gyökerezik." Ez szép gondolat, de csak részigazság. Tök jó, ha valami magasztos ideát követünk, de csak úgy, ha közben nem rugaszkodunk el teljesen a valóságtól.

Ez pont ugyanúgy működik, mint a kresz szabályok betartása. Persze, hogy az a cél, hogy egyetlen baleset se történjen az utakon. Ezért vannak a traffipaxok, meg a "Lassíts" feliratok az autópályán. De azért, amíg még vannak félőrült gyorshajtók az utakon, nem engeded egyedül iskolába a 6 éves gyerekedet, hanem segítesz neki átjutni az utca túloldalára.

Nyilván az lenne a cél, hogy minden hibánkkal együtt el tudjuk fogadni önmagunkat, és a társadalom se helyezzen ránk külső nyomást. De őszintén, hányan érik el ezt a buddhista szerzeteshez méltó állapotot? És nem arra vagyok kíváncsi, hogy hányan hazudják azt maguknak, hogy minden porcikájukat elfogadták! Te 100%-osan elfogadtad magad? Gratulálok, akkor már csak egy lépésre vagy a nirvanától, és legyél nagyon büszke magadra! De a legtöbb emberre ez nem igaz - persze vannak fokozatok.

A legtöbben amúgy nem azért fekszenek kés alá, mert átlagos mellük van, és ahelyett orbitális nagy dudákat akarnak. Hanem mert a nőiesség eme két félreismerhetetlen szimbóluma szinte teljesen hiányzik a mellkasukról, vagy mert a szoptatás vagy egy drasztikus fogyókúra miatt megnyúltak, esetleg aszimetrikusak a mellei.

És ahelyett, hogy közösen örülnénk az örömének, jön valaki, aki semmit nem tudva a döntés hátteréről megmondja, hogy milyen gáz a szilikonmell. Hogy ronda és fujj. Na, ő az, aki az önelfogadás nevébennem tudja elfogadni, hogy valakinek ez fontos.

 
Tudom, hogy sok támadó csak azért ágál a plasztika ellen, mert azt szeretné elérni, hogy a nők jobban szeressék a testüket, és ne legyen testképzavaruk. De ha valaki már meghozott egy döntést, és jól érzi magát a bőrében, akkor mi ne akarjunk már szégyenérzetet kelteni benne!

Nyitókép: iStockphoto