A mell, mint téma, ősidők óta a figyelem középpontjában áll. Példának okáért az ókori görögök - csak úgy, mint sok másban is -, az ideális kebel méret meghatározásánál az arányosságra és az esztétikus megjelenésre helyezték a hangsúlyt.
Ellentétben az egyiptomiakkal, akik a dús idomok mellett tették le a voksukat. Sőt, ezt szerették megspékelni áttetsző anyagokkal, de még a fedetlen keblek közszemlére tételétől sem riadtak vissza!
Most viszont egy nagyon meglepő megállapítást fogok tenni. A mai közízléssel ellentétben a klasszikus európai kultúra a kis melleket részesítette előnyben. Több száz éven át olyan képzetek kötődtek az apróbb keblekhez, mint a lelki tisztaság, elegancia, előkelőség, ártatlanság, sőt, intelligencia!
(Szóval, kis mellű hölgytársaim, még semmi sincs veszve.)
Meglepő lehet, de a mellnagyobbítás gondolata nem a 20. század találmánya! Már az 1890-es években is foglalkoztatta a kísérletező kedvű tudósokat, akik akkortájt paraffin injekció befecskendezésével próbáltak teltebb, feszesebb kebleket varázsolni a hölgyeknek: a férfiak legnagyobb örömére.
Az 1920-as években a paraffint felváltotta a más testrészből eltávolított zsírszövet.
Csak komoly problémát jelentett (sajnos azóta sincs rá megoldás, pedig igazán kecsegtető a gondolat, hogy a fenéken vagy combon felhalmozódott felesleget átcsoportosítjuk a melleinkhez), hogy a zsír nemcsak felszívódott, de még torz formát is eredményezett.
Nem lehet kihagyni, hogy mint annyi minden mást is, a II. világháború a mellnagyobbítást is forradalmasította. Hiszen az ellenség katonáinak elcsábításához mindent be kellett vetni! Szóval a háború alatt a japán prostituáltaknak szilikont (!) fecskendeztek be.
Az 1950-es években már komoly kísérletek folytak poli-vinillel, nejlonnal, poliuretánnal, teflonnal és végül eljutottak a szilikonhoz.
Az első pár szilikon implantátumot 1962-ben ültették be. 1992-ben az FDA (Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer Engedélyeztetési Hivatal) három hónapra be is tiltotta ezt az eljárást.
De mivel nem tudták bizonyítani az implantátumok káros hatását, kénytelenek voltak visszavonni a tilalmat. De a hatóság jóváhagyása ellenére is, a mai napig sokan tartanak a mellimplantátumok egészségkárosító hatásától.
Azért prokontra és nem pro és kontra, mert nagyon nehéz igazán kettéválasztani a mellműtét mellett szóló, és az azt ellenző érveket. Igazából pont az szól mellette, ami ellene. Attól függ, milyen szempont szerint értékeljük az állításokat.
1. Önbizalom, pozitív kisugárzás
2. A forma
3. Elmozdulhat, számos szövődménnyel járhat
4. Nem szoptathatsz
5. Nehezebb kiszűrni az emlődaganatot
Végtelenségig lehetne sorolni az érveket ellene és mellette is. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy annak ellenére, hogy közbeszéd tárgyát képezi, ez igazából egy személyes ügy. Még akkor is, ha egy pindurit közszemlére is lesz téve a végeredmény.
Senkit nem lehet elítélni azért, mert szeretné jobban érezni magát a bőrében, vagy mert szeretne megfelelni a kor szépségideáljának. Amióta világ a világ, ez így volt, és valószínűleg így is lesz.
Kérdés: hogy ki mekkora árat képes ezért fizetni? A szó gyakorlati és átvitt értelmében is.
Személy szerint én valószínűleg soha nem fogom mellnagyobbító műtétre adni a fejem.
Szóval inkább nem mennék házhoz a pofonért - akarom mondani a fájdalomért -, hogy utána a saját értékrendemmel ellentétesen csak gyógyszerek segítségével éljem túl a lábadozási szakaszt.
No meg persze, mert szeretek szembemenni az árral.
Hajrá kis mellű csajok! ;)
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.