Ne is folytasd! – Tanácsok, amiktől nőként a falra mászok

„Dobd ki vagy add el a felesleges dolgaidat!"

Hogy micsoda? Igen, én is érzem, hogy némiképp túlzsúfolt a gardróbom, de ki tudja, lehet, hogy újra divatba jön a csípőnadrág, abba még szeretnék belefogyni, az a szín idén trendi lesz - ha jól hallottam -, azt a blúzt majd a leendő lányomnak akarom adni... Az az igazság, hogy érzelmileg kötődöm azokhoz a ruháimhoz is, amiket évek óta nem viseltem. Hogy mi a helyzet a cipőkkel? Na jó, ne tetézd, kérlek!

„Értsd meg, a világ nem körülötted forog!"

Most komolyan egy nárcisztikus p*csának nézel? Mégis miért gondolnám így? Azért mert múltkor elszomorított, hogy a csillagos kávézóban a poharamra nem rajzoltak szívecskét? De azt láttad, hogy az előttem lévő lány kettőt is kapott? És egyébként sem akarom, hogy az egész világ körülöttem forogjon, megelégednék egyetlen emberrel is. Olyan nagy kérés ez az Univerzumtól???

„Ha úgy érzed, nagy a hasad, akkor fogyózz!"

Oh, ha ez ilyen egyszerű lenne! Egyrészt a hasam nem nagy, csak bizonyos pózokban tűnik annak. Ez nagy különbség. Másrészt nem lehet csak hasból fogyni, nekem pedig tetszik, hogy kicsit nagyobb a mellem és a fenekem. Nem lenne elég a diéta, mozogni is kellene hozzá, meg akkor fehérjét inni, de az engem puffaszt, meg mikor csináljam, így sincs időm semmire... Szóval inkább csak ne hozd szóba többé.

„Nőiesebb lennél egy magassarkúban!"

Ilyet mondani a XXI. században? Vérlázító! Nem attól leszek nő, ha 8 centis sarkakon tipegek. Jó, azt el kell ismernem, hogy iszonyatosan nőies egy ízléses magassarkú, de próbáltál te már végigcsinálni bennük egy teljes napot? Aztán pár év után meg mehetnék az ortopédiára, a bügyköm meg kiverné a pasim szemét. Van otthon a szerkényben, szépen bedobozolva pár alkalmi cipellőm, ha úgy adódna. Én már ettől is elég nőiesnek érzem magamat.

„Ha többet aludnál, nem kellene annyi smink!"

Mi köze a kettőnek egymáshoz? Ha kipihentebb lenne a fejem, talán nem látszódnának a bőrhibáim, vagy magától lenne vastagabb és göndörebb a szempillám? Jó, oké, lehet, hogy a szemem alatt nem kellene korrektort használnom, de így is úgy érzem, nincs időm semmire. Amúgy meg hétvégén sokat szoktam aludni, ossza be a szervezetem. Addig is, én sminkelek.

„Elég stresszesnek tűnsz. Menj el futni, az majd megnyugtat!"

Anyám! Nem is tudod, miért stresszelek, de már kiküldenél az esőbe / fagyba / forró napsütésbe futni, miközben sportcipőm sincs, csak egy divatos tornacipőm. Amúgy meg a futás mióta stresszmentes foglalatosság? Megvan az, amikor az épp induló, de csak 20 percenként járó busz után kezdesz el sprintelni, de 50 méter után majd kiköpöd a tüdődet, és a körülötted állók már a mentőt akarják rád hívni? Na, ha a futás szóba kerül, nekem ez ugrik be, szóval én ezt passzolnám.

Persze simán lehet, hogy ezek a tanácsok csak engem csesznek fel, de ezt a futás dolgot többször, több embertől is megkaptam már, szóval lehet, hogy mégis van benne valami.

Nyitóképs: Shutterstock