A gyerekem butább, mint gondoltam!

Én pont ilyen jóindulattal álltam ehhez a témához, egészen addig, míg Vekerdy Tamás a Pszinapszison tartott előadásában tükröt nem tartott elém. Hogyan is történik az otthon tanulás jó gyerek - jó szülő - jó kapcsolat esetén? Azaz a mi családunkban is. Vekerdy így magyarázta a folyamatot:

1.

Az első három percben kiakadunk: "A gyerekem butább, mint gondoltam! Döbbenet! Azt hittem, sokkal jobb a helyzet..."

Nálunk egy matematika feladat kapcsán jött az első kiakadás. Tisztán emlékszem a szövegre: "Ha egy virágcsokorban 3 szál virág van, akkor 5 virágcsokorban hány szál virág van összesen, ha minden csokorban ugyanannyi szál virág található?" És akkor a lányom csak nézett rám, azokkal a gyönyörű, nagy, kerek szemeivel, én meg szinte hallottam, ahogy kattogtak a fogaskerekek a kis fejében. Iszonyatosan koncentrált, de nem tudta.

Próbáltam a virágokat cukorkákkal helyettesíteni - azt valahogy jobban érti, gondoltam - de nem. Úgy sem értette. Elő is kapartam néhány szem cukorkát a fiókból, kirakosgattam az asztalra, tologattam ide-oda, és közben végig az zakatolt a fejemben: mit nem lehet ezen érteni???

2.

A szülő-gyermek kapcsolat második próbatételét követő három percet így jellemezte a pszichológus: "Nemcsak buta, még jellemtelen is!"

Figyelsz te egyáltalán, amíg én a matematikával a lelkemet teszem ki? Igen! Igeeen? Még hazudsz is? Nem, inkább a kenyérgalacsint gyurmázod az asztal alatt?

És én csak bólogatni tudtam. Nincs annyi ujjam, ahányszor elhangzottak ilyen vagy ehhez hasonló párbeszédek köztem és a lányom közt. Én magyarázok, ő nem érti. A szemeit forgatja, pisilni kell neki, szomjas, közben a radírjával játszik, kihegyezi a ceruzáját, és így tovább. Közben próbál úgy csinálni, mintha figyelne, de ha rákérdezek, az utolsó mondatom utolsó két szavát sem tudja visszamondani...

3.

És aztán jön a harmadik három perc, aminek a jelmondata a következő: ez a gyerek engem nem szeret! És ezt eddig észre sem vettem...

És tényleg. Miután rászólok, egyszer, kétszer, tízszer, hogy figyeljen már rám, a gyerekemnek szikrákat kezd szórni a szeme. Csapkodja a füzetet, visszaszól, ledobja a ceruzát, közben pedig puffog, hogy ő ezt nem érti, és utálja. Én meg látom rajta, hogy komolyan mondja, és már nemcsak a matekot, hanem engem is utál. Hibáztat, hogy a tanító néni nem is így mondta el, hogy én rosszul magyarázom.

Ha ilyenkor nem hagyom abba a közös tanulást, akkor még számon is kér, mert azt ígértem, hogy 5 perc alatt kész leszünk, ezzel szemben már egy órája hegyi beszédet tartok neki. Az eredmény Vekerdy szerint - és szerintem is: 10 perc múlva a gyerek sír, a szülő üvölt.

És ahogy azt a cikk elején írtam, ez még a legjobb családokban is előfordulhat. Ha a gyermeked gyengébben teljesít, gyakorlásra van szüksége és nem vagytok kompatibilisek, ha tanulásról van szó, akkor inkább keress neki korrepetítort! Egy idegent. Egy nagyon kedves és elhivatott idegent, aki foglalkozik vele, míg te kimosod a ruháját, megfőzöd a vacsoráját. Maradj egyszerűen csak az anyukája, aki feltétel nélkül szereti őt! Lehet, hogy hirtelen még a jegyei is javulni fognak...

Nyitókép: iStockphoto