Iskolák vs. gyerekek

Ezért aztán hatalmas érdeklődéssel vártam a Pszinapszis rendezvényén Vekerdy Tamást, aki "Hová tartunk? Gyerekek és iskolák..." címmel tartott előadást.

Legyél, aki vagy!

A gyerekről megtudni, hogy ki is ő valójában, nem könnyű feladat - mivel még ő maga sem tudja. Ez a következő 20-23 esztendő folyamán születik meg. Addig az a feladatunk, hogy ezt a felfedezőutat támogassuk. Azok az oktatási formák működnek jól, ahol a gyerekeket lehetőségekkel veszik körbe. Nemcsak általános ismeretekkel, hanem művészetekkel, színházzal, praktikus tevékenységekkel (kézművesség, kézimunka, mezőgazdaság, ipari munka, szociális munka...), melyek más és más jellegű intelligenciát igényelnek.

Differenciált tanulás

Többféle intelligencia létezik, ahány gyerek annyiféle. A modern pedagógia alapszabálya a differenciálás.

"Nem igaz az, hogy a jó tanulók az életben jól fognak boldogulni."

Edisont 9 évesen hazaküldték az iskolából, és azt mondták édesanyjának, hogy próbálja meg legalább írni és olvasni megtanítani, mert a gyerek egyébként képezhetetlen. Mégis 11 éves korára elolvasott egy fizika könyvet, és a későbbiekben ezernél is több találmányt szabadalmaztatott, melyeket ma is használunk. Nem a jó tanulók a zsenik - ezt az élet számtalan példával igazolja.

Az óvodába nem iskolások járnak!

Az óvoda feladata, hogy megteremtse a gyerek életkorához szabottan a szabad játékot - ami a legfejlesztőbb óvodai tevékenység. A mindennapos mesés, éneklős, játékos tevékenységekkel kialakítják az érzelmi biztonságot. Ezekre van leginkább szüksége egy óvodáskorú gyereknek, ezek segítik elő az intellektuális fejlődését. Az óvoda feladata nem az, hogy az iskolára készítse fel a gyerekeket!

Az iskolába nem iskolás megy, hanem óvodás!

A gyerekek nagy egyéni eltéréssel, nagyjából két-három év alatt érnek bele az iskolába.
A legnagyobb ostobaság, hogy az iskola azzal fogadja a gyerekeket, hogy első év végére majd mindenki írni és olvasni fog - mondta Vekerdy Tamás. A tehetség sokszor tokba zárja magát. A tehetséges gyerekek nem akarnak olyasmivel foglalkozni, amiről úgy érzik, pillanatnyilag nincs rá szükségük. Példának hozta fel Stephen Hawkingot, aki a világ egyik legokosabb embere, de iskolai eredményei rosszak voltak, írni, olvasni is csak 8 éves korára tanult meg, illetve Pablo Picassót, aki szintén tanulási nehézségekkel küzdött.

Fontos az érzelmi biztonság

A szülőnek továbbra is biztosítania kell a gyermekét támogatásáról - fizikai és lelki értelemben is. Fontos éreznie a gyereknek, hogy a szülei mellette állnak, és szeretik őt. "A családom engem minden körülmények között megvéd a külvilágtól, akkor is, ha nincs igazam! Azt majd külön rendezik velem..."

Természetesen mindenben segíteni kell a gyerkőcnek: a szülő veszi meg a füzeteit, az íróasztalt, a tolltartót, de nem kell megkérdezni a gyereket, hogy:

• Van leckéd?
• Beraktad a tornazsákot?

Mert ha így csinálja a szülő, akkor 8-10 év családi pokol vár rájuk. Hagyni kell, hogy egyest kapjon, mert a második, de a harmadik egyes után már biztosan megtanulja, hogy berakja a füzetét.

Az anya maradjon anya!

"Minden szülő saját gyerekének legrosszabb korrepetitora. Kivétel nincs! Illetve lehet, hogy van, én még nem láttam."

Nem a szülőnek kell otthon megtanítania a gyereket arra, amit az iskolában kellene megtanulnia. A közös tanulás, gyakorlás borzasztóan kapcsolatromboló. Ha szükség van segítségre, akkor keresni kell egy jó korrepetitort - aki semmiképp sem a szülő!

"Öröm nélkül nincs hatékony tanulás! - Ahol untatnak, onnan menekülj!" (Mérei Ferenc)

A világ nem unalmas, az emberek sem unalmasak. Ha unatkozol, akkor rosszul magyaráznak, ha viszont nem magyaráznak rosszul, de mégis unatkozol, akkor te nem vagy odavaló! A mai iskolákban szorongás és unalom van, nincs élménytanulás.

Magyarországon az első élménypedagógiai tankönyvet a Szegedi Rendőrkapitányság adta ki, mert volt egy zseniális külföldi referens, aki közölte a főkapitánnyal: ahol élménypedagógia van, ott szignifikánsan csökken a fiatalkori bűnelkövetés. Elgondolkodtató...

Nyitókép: iStockphoto