Óvatosan félkönyékre támaszkodom, és elgyönyörködöm a feleségem arcában, amely így olyan békés és nyugodt. Ám ekkor megrezzen a szempillája, úgyhogy visszatartom a levegőt, mozdulatlan maradok, nehogy felébresszem. Tegnap nagyon nehéz napja volt, és az utóbbi időben amúgy is annyira kimerült, hogy örülök, amiért végre békésen alszik. Szempillái meg-megrebbennek, biztosan álmodik, remélem, szépeket, sőt titkon abban bízom, a szerelmünkről.
Mindennél jobban szeretném megsimogatni, elhalmozni csókokkal, és persze a legszívesebben gyengéden szerelmeskedve köszönteném vele a reggelt, de erőt veszek magamon, nem érintem meg, nehogy megzavarjam a pihenését. Majd később mindenre sort kerítünk. Elmosolyodom.
Nagyon óvatosan felkelek, aztán ügyelek arra, hogy halkan csukjam be magam után a hálószoba ajtaját, majd gyorsan belebújok a sport cuccaimba és néhány perc múlva már a kapu előtt nyújtok. Ránézek a csuklómra, megérintem az órám szíja felett előbukkanó tetoválást, amely a feleségem kezét ábrázolja, és bele van írva a neve. Mint mindig, ujjaimmal végigkövetem a díszes betűk vonalát, aztán az órámra nézek: öt óra negyven. Mély levegőt veszek, lassan fújom ki, aztán, ahogy minden nap futni kezdek, az erdő felé veszem az irányt.
Huszonhárom éve ismerem Olíviát. Már az első pillantásra beleszerettem. Álomszépnek indult a kapcsolatunk, de hát, ahogy az lenni szokott, túl fiatalok voltunk, főleg Olívia, aki ráadásul nagyon befolyásolható, amit az akkori barátai is kihasználtak. Ennek következtében, a legnagyobb fájdalmamra másfél év után elhagyott.
Eleinte iszonyúan szenvedtem, de aztán rájöttem, egész egyszerűen csak mindent meg kell tennem, hogy helyreállítsam a kapcsolatunkat. Akkor kezdtem el edzeni is, mert Olívia a legszebb nő, akit ismerek, és ő olyan férfit érdemel maga mellé, aki jól néz ki.
Emlékszem, az elején mennyire szenvedtem az edzőteremben. Csak az segített, hogy minden egyes felülésnél vagy fekvőtámasznál az ő arcát idéztem magam elé, és azt képzeltem, ahogy mozdulok, csókot nyomhatok rá, meg a szájára, úgyhogy még ebben is ő volt számomra a motiváció. Ugyanebben az időben indítottam el a saját vállalkozásomat is, mert pontosan tudtam, hogy egy nőnek biztonságra van szüksége, és azt szerettem volna, hogy amikor Olívia visszajön hozzám, mindene meglegyen. Így tehát három éven át nagyon keményen edzettem és még keményebben dolgoztam, hogy felfuttassam a vállalkozásomat. Ő eközben elvégezte a főiskolát.
A fülembe jutott, hogy egy fiú nagyon csúnyán becsapta, és szinte depressziós lett a bánattól. A mai napig gyűlölöm Eriket, aki hozzáért az én gyönyörű Olíviámhoz, aztán átverte, kihasználta, majd az az aljas rohadék elhajította, mint egy piszkos zsebkendőt. Ahogy erre gondolok, olyan intenzív bennem a harag, hogy azonnal ökölbe szorul a kezem. Még jó, hogy akkor ott voltam neki én, és átsegítettem ezen a nehéz időszakon.
Megértette, mennyire szeretem, nekem az egész életet ő jelenti, és hogy mellettem mindig biztonságban lesz. Úgy fogok bánni vele egész életében, mint egy királynővel; úgyhogy hamarosan újra egy pár voltunk, és tudtam, az egész életemet annak fogom szentelni, hogy Olíviát boldoggá tegyem. Emlékszem, amikor újra szeretkeztünk a hosszú-hosszú egymás nélkül töltött évek után, hogyan nézett akkor rám. Teljesen biztosan tudtam, hogy az edzőteremben töltött sok-sok órányi szenvedés nagyon is megérte.
Már vagy fél órája futok, érzem a lábaimban a fájdalmat, de megtanultam, hogy ilyenkor egyszerűen csak el kell terelni a figyelmemet, ezért, mint mindig, Olíviára gondolok. Szinte érzem a kezét, ahogy végigsimít az izmaimon, ez akkora erőt ad, gyorsabb tempóra is kapcsolok, hogy minél előbb meglegyen a tizennyolc kilométernyi táv, amit minden nap lefutok. Az utolsó pár percben lassítok, majd sétálva teszem meg az utat a kapuig. Amikor a házba lépek, megnyugtató csend fogad. A gyerekek a feleségem édesanyjánál vannak, akit tegnap megkértem, hogy vigye magával őket, annak érdekében, hogy Olívia ma tényleg egész nap csak pihenhessen. Ez a csend azt is jelenti, hogy az én gyönyörűm békésen alszik az ágyunkban.
Előbb a konyhába megyek, megiszom fél liter vizet, aztán levetem az átizzadt ruháimat, letusolok, majd bekenem magam. Aztán megnézem magam a tükörben. Megnyugtat, amit ott látok. Vonásaim egész markánsak, államon legújabb divat szerinti ápolt borostát viselek, sötét hajam kissé hosszabb, enyhén hullámos, ami kompenzálja mennyire vékony szálú, és bár a homlokomnál már kissé kopaszodni kezdtem, tudom úgy fésülni, hogy elfedjem ezt a kis hibát. Kék szemeim fénylenek, mert a futás és a szerelem, - főleg persze ez utóbbi -, mindig megteszi a hatását. A tükörképre mosolygok, mert eszembe jut, amikor először találkoztunk, Olívia azt mondta, hogy ő teljesen elveszett a szemeimben.
Leveszem a fürdőszobapolcról a parfümöt, amit néhány éve választott nekem. Nagyon szereti az illatát, azóta csak ezt használom, s most a fülem mögé fújok belőle egy keveset. Felveszek egy hosszú, vékony nyári nadrágot, hozzá egy lezser, lenből készült, kék inget, és visszamegyek a konyhába, hogy elkészíthessem Olíviának a reggelit.
Kikeverem a palacsintatésztát, megmosom, majd kifacsarom a narancsokat. Amíg kisütöm a palacsintákat, feltöröm a tojásokat, aztán alaposan felverem őket, kis tejszínt öntök hozzá, megsózom. Ekkor éppen készen van az utolsó palacsinta, így odateszem hevülni az olajat a rántottához. Míg az olaj melegszik, egy kisebb tálba kiválogatom a legszebb eperszemeket, majd tejszínhabot nyomok a vöröslő gyümölcsök tetejére. Aztán elkészítem a rántottát, előveszem a reggeliző tálcát, amire mindent gondosan rápakolok.
Megnyomom a kávéfőző gombját. Pár másodperc múlva elkészül a sűrű, illatos presszókávé, amit a legszebb csészébe öntök, aztán azt is a tálcára helyezem, majd előveszek egy apró vázát, amit háromnegyedéig töltök vízzel, és az asztalon álló virágcsokorból lecsippentek egy vörös rózsát, belehelyezem, így teszem a tálca jobb sarkára. Elégedetten szemlélem a kompozíciót, majd megfogom a tálca két fülét, és boldog mosollyal a hálószoba felé veszem az irányt. A folyosón meglátom magam az egész alakos tükörben. Megállok egy pillanatra, hogy alaposabban megszemlélhessen magam.
Hosszú nadrágban, mezítláb vagyok – mert Olívia szerint a férfi így a legszexibb –, kezemben a pompás reggelit tartalmazó tálca a szerelem virágával, miközben a falon lévő óra épp nyolcat mutat, úgyhogy boldogan állapítom meg, minden tökéletes. Mély levegőt veszek... Vajon ma melyik Olíviát találom odabent?
A novella következő részét jövő héten publikáljuk!
Addig ajánlunk néhány korábbi sikeres novellát Bucsi Mariann tollából:
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.