szerelem kibeszélő magazin párkapcsolat muzulmán muszlim reménytelen helyzet
Az egész történet olyan, mintha kitaláció lenne, holott ez az igazság, és ez az én életem egyik legnagyobb drámája. Beleszerettem egy férfibe, aki nem elég, hogy muszlim, de még nős is.

Az egész akkor kezdődött, amikor Máltára utaztam a testvéremhez, aki évek óta a szigetországban élt. Egy hónapra mentem hozzá nyaralni, és alig vártam, hogy végre lássam, mert karácsonykor találkoztunk utoljára. A reptéren az ellenőrzés után éppen az övemet fűztem vissza a nadrágomba, amikor a kapkodásban elejtettem a válltáskámat. Nagy puffanással ért földet, és néhány apróság kigurult belőle a padlóra. Gyorsan felszedtem mindent, s már indultam is volna tovább, amikor egy férfi megkocogtatta a vállamat.
- Azt hiszem, ez is a tied – mondta angolul, és felém nyújtotta a kis stresszlabdát, amit mindig magamnál hordok. Ő volt az. Magas, fekete szemű, fekete hajú, elegáns, mosolygós.

Úgy éreztem, mint a filmekben, amikor lassítva mutatják a jelenetet. Egy pillanatra megállt körülöttem a világ.

Aztán átadta a labdát, ám mivel éppen beszállásra sürgették a gépem utasait, megköszöntem és már futottam is tovább. Mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, amikor egy kanyarnál hátrapillantva azt láttam, hogy a sarkamban lépked. Egy másodperccel később már mellettem is volt, és vigyorogva azt kérdezte:
- Csak nem Máltára mész?
- De igen, oda megyek – válaszoltam angolul.
- Én is – nevetett.

Mi voltunk az utolsók. Az egyik légiutas-kísérő elvette a kézipoggyászomat, majd a helyemre kísért. Leültem a folyosó melletti székbe, becsatoltam magam, s bár próbáltam oldalról nézelődni, azt nem láttam, hogy ő merre ment. Ahogy a repülő emelkedett, a torkomban dobogott a szívem, holott egyáltalán nem szoktam izgulni felszálláskor.
Most nem ártana az a stresszlabda – gondoltam vidáman, és felidéztem, ahogyan átnyújtotta nekem. Amikor elértük az utazómagasságot, kicsatoltam az övemet, és kikandikáltam az ülések felett. Hiába. Visszaültem hát a helyemre, és elővettem a könyvemet. A szívdobogásom is alábbhagyott.
Már egészen belemerültem az olvasásba, amikor a szemem sarkából láttam, hogy valaki lehuppan a folyosó túloldalán az egyik üres ülésbe. Felnéztem és ő ült ott, mosolyogva. Ahogy rápillantottam elnevette magát, majd kisfiús bájjal megkérdezte, nem zavar-e, ha átül ide? Nem zavart.

Totális romantika

Mit is mondhatnék? Az egész olyan volt, mint egy nyálas, romantikus film. Magam sem hittem, hogy ilyesmi megeshet a valóságban, pedig velem megtörtént. Ott ültem a gépen egy hihetetlenül kedves, vicces, jóképű férfivel és az egész utat végigbeszélgettük, végignevettük.

Kiderült, hogy Szaúd-Arábiában született, de leginkább Máltán tartózkodik, Budapestre pedig egy üzleti megbeszélés miatt érkezett.

Forrás: Shutterstock

Mire a landoláskor visszament a saját helyére, már azt éreztem, mintha nem is néhány órája, hanem évek óta ismerném. A terminálban a búcsúzáskor számot cseréltünk és tudtuk, itt nem ér véget a történetünk.
És nem is ért. Másnap reggel egy kedves, humoros üzenet várt a telefonomon, majd fel is hívott. Mivel a testvéremhez érkeztem, nem akartam azonnal eltűnni, így nemet mondtam az aznapi vacsorameghívásra, de ahogyan az már lenni szokott a tesókkal, a nővérem kiszagolta a dolgot, és amikor elmeséltem neki a repülős kalandot, azonnal biztatni kezdett. Elvégre ő csak egy hét szabit vehetett ki, amíg itt vagyok, utána dolgoznia kell, napközben, menjek hát és ismerjem csak meg a jóképű utastársamat. Így a következő tengerparti sétálós találkára már igent mondtam. Ezt követően pedig szélsebesen kezdtek száguldani az események, mintha felültem volna egy őrült hullámvasútra.

Séta, hajókázás, koktélozás, vacsora, ölelések, csókok, szerelmes éjszakák. Az egy hónap hamar elszállt. Életem egyik legszebb időszaka volt. Amikor eljött a hazautazás időpontja, ő vitt ki a reptérre és megbeszéltük, hogy két hét múlva találkozunk Budapesten.

Csigalassan vánszorgott abban a 14 napban az idő, de végre eltelt, én pedig izgatottan vártam őt a reptéren. Nem foglaltunk szállodai szobát, természetesnek tűnt, hogy az itt töltött két napban nálam lakik. A második este közösen főztünk vacsorát, de éreztem, hogy valami bántja. Miután megettük az ételt, megfogta a kezemet, nagyot sóhajtott és azt mondta:
- El kell mondanom neked valamit... Van egy feleségem Szaúd-Arábiában...

A történetnek nincs vége, a folytatásért kattints ide.

Rebeka levele alapján a történetet Szépvölgyi Izabella jegyezte le.

Te mit csináltál volna Rebeka helyében?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.