Bárhogyan is próbálkozol, nem fogod tönkretenni az életemet

Megelégeltem, hogy teret engednek azoknak az embereknek az életemben, akik minden erejükkel azért harcolnak, hogy lehúzzanak és minden pozitív energiát kiszívjanak belőlem. Azért, mert nekik nem sikerült boldog, kiegyensúlyozott életet kialakítaniuk, nem én vagyok a hibás, és nem engedem, hogy az én életem is romba dőljön miattuk.

Világ életemben vonzottam magam köré az irigy, rosszindulatú embereket, akik akkor érzik magukat elégedettnek, ha a negatív kisugárzásukkal, rosszalló megjegyzéseikkel, sz*rkeverő viselkedésükkel mindenki életét eltiporhatják. Persze, az iskolában az ember lánya még nem igazán érti, miért bántják szavakkal ezek az emberek őt úgy, hogy semmi rosszat nem tett vagy mondott. Aztán később rájövünk, hogy igen, ez az illető nem kapott a szüleitől kellő figyelmet otthon, ha kapott is, akkor sem a számára megfelelőt. Ezért a benne felgyülemlett feszültséget és agressziót másokon vezeti le, mondván, hogyha neki nem jó, akkor másoknak se legyen jó.

Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor is rohadt nehéz elviselni azt, hogy a másik minden ok nélkül próbál idegesíteni, beléd kötni, mindenáron keresztbe tenni, rossz színben feltüntetni téged, mindezt a legszélesebb mosoly kíséretében, ráadásul borzasztó kitartóan. Egészen addig csűri-csavarja a dolgokat, amíg le nem lesüllyedsz a szintjére és minősíthetetlen stílusban el nem küldöd melegebb éghajlatra. Ha ezt megteszed, akkor gyakorlatilag hagyod őt nyerni, mivel ilyenkor azt érzi, „hurrá, végre nem csak én érzem magam szarul, hanem most már te is."

Forrás: Shutterstock

Legyen szó magánéletről vagy munkahelyről, esetleg egy szimpla bevásárlásról, kivétel nélkül mindig akad valaki az utamba, akinek a nézéséből is meg tudom mondani, hogy most rögtön egy kanál vízben megfojtana. Persze, mindezt úgy, hogy semmit vagy alig tud rólam valamit. Tulajdonképpen ezeket a típusú embereket egyáltalán nem érdekli az, milyen vagyok valójában, ha a radaruk azt jelzi, hogy manipulálható vagyok és teret engedek a gonosz, mocskolódó énjüknek, akkor mint egy pióca, rám tapadnak és nagyon nehezen tudok tőlük szabadulni.

Mostanra azonban elegem lett. Elegem lett abból, hogy én érzem sz*rul magam amiatt, mert más képtelen kibékülni a saját életével és elfogadni azt, ha másnak valami jobb vagy elfogadhatóbb. Elegem van abból, hogy meg akarok felelni ezeknek a lelki betegeknek. Hajlandó vagyok rájuk időt és energiát szánni úgy, hogy közben ahol tudnak belém rúgnak, megaláznak, kényelmetlen helyzetbe hoznak. Elegem van abból, hogy munkaidőn kívül is azzal töltöm az időmet, hogy bosszankodok, idegeskedek azon, vajon mivel érdemeltem ki a legújabb rosszalló megjegyzéseket. Elegem van abból, hogy ahelyett, hogy magasról tojnék rátok, mégis mindig veletek foglalkozom. ELÉG VOLT.

Ti mérgező, negatív, szeretetre éhes lelki szegények! Egy életre végeztem veletek.

 Nyitókép:Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek