Milyen barát az, aki csak lelki szemetesnek használ?!

Szerintem mindannyiunk életében voltak/vannak olyan emberek, akik csak akkor bukkannak fel, ha épp valami problémájuk van. Legyen az anyagi, fizikai vagy épp lelki. Valószínűleg nem életidegen a szituáció, mikor egy több hónapja - netán éve - nem látott "állítólagos barát" egyszer csak megtalál. Egyből tudod, hogy valamire szüksége van...

Az én életemben is van egy két ilyen ember. Régebben többen voltak, de az évek során megpróbáltam redukálni a számukat. Legutóbb például felbukkant a semmiből egy rég nem látott barátnő, aki az egész beszélgetésünk alatt csak panaszkodott: "Ez nem jó, az sem jó, semmi sem jó - és különben is mindenki hülye." Álltam és hallgattam, közben azon gondolkodtam: mi is legyen a válasz.

Ha elmondom az őszinte véleményem, és kifejtem, mennyire elegem van abból, hogy a lelki szemetesládájának használ, akkor én leszek a világ legszemetebb embere. Ha azonban vigyorogva bólogatok és azt mondom, amit hallani akar, akkor sosem lesz vége ennek a viselkedésnek. Nem egyszerű helyzet.

Nem szeretek megbántani olyan embereket, akiket a barátaimnak tartok. Lassan azonban be kell látnom, hogy az ilyen kapcsolat nem barátság, inkább egyoldalú önzőség. Önzőség, mivel semmi más nem érdekli, csak az, hogy kiadhassa magából azt, ami épp bántja. Milyen rossz a meló helye, milyen förtelmes a kapcsolata, mekkora szemét a pasija és milyen kellemetlen személy a legjobb barátnője. De visszafelé nem kérdez.

Forrás: Shutterstock

Az, hogy jelen esetben velem mi a helyzet, egyáltalán nem izgatja. Sőt, mi több, egyenesen tesz rá. Soha nem is kérdezte és nem is fogja. Leginkább egy interaktív programnak érzem magam, mikor néha napján összefutunk. Ő mondja és mondja és még mindig mondja. Ha végzett, lenyomja az entert, én pedig forgatom a homokórát, hogy végül a megfelelő választ adhassam az igazán magasröptű monológjára.

Kellemetlen erre ráeszmélni. Eleinte csak dühös vagy magadra, hogy mekkora balek voltál. Utána pedig röhögsz magadon, hogy miért nem tetted ki őt hamarabb az életedből. Mert ilyen esetben nincs B opció, csupán egy lehetőség: megszabadulni tőle minél hamarabb. Az ilyen emberek mást sem csinálnak, csak mérgeznek másokat.

Lehet, hogy neked például tök jó napod van, de érzelmileg annyira lehúz, hogy mire hazaérsz, egy igazi roncsnak érzed magad. Nyilván, ne keverjük ezt össze azzal, mikor valamelyik barátodnak valóban szüksége van rád, szüksége van tanácsra és támogatásra. Én most azokról a károgó, érzelmileg kifacsaró energia vámpírokról beszélek, akik körül már majdnem látni lehet az önsajnálat fekete felhőjét, ahogy végig haladnak az utcán.

Véleményem szerint nem gonoszság ezeket az embereket elkerülni. A legtöbb esetben ők maguk azok, akik hibásak a helyzetért, amibe kerültek. Ha annyi energiát feccölnének a dolgok helyretételébe, mint amennyit panaszkodásra fecsérelnek, már réges-rég megoldhatták volna az összes problémájukat.

De egyszerűbb sírni, egyszerűbb bánkódni, egyszerűbb egy másik ember nyakába zúdítani az egészet. Majd nap végén, elégedetten, Buddhista papokat megszégyenítő bölcsességeket posztolni Instára #éldazéleted #sosenézzhátra #sajnáljatok hashtagekkel...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek