5 mérgező baráttípus, aki inkább lehúz, mint felemel

A barát, aki csak kihasznál

Neked is van olyan barátod, aki csak akkor keres, ha kérni szeretne valamit? El kell mesélnem neked, hogy az egyetemen volt ilyen "barátnőm", aki folyton csak akkor keresett, amikor szüksége volt a jegyzeteimre. Ha nem jelent meg az előadásokon, kötelező órákon, akkor folyton hívott, hogy mondjam el neki, miről kell beadandót írni, stb.

Ha viszont én szerettem volna kérni valamit, folyton a kibúvókat kereste, vagy fel sem vette a telefont, helyette csak órákkal, esetleg napokkal később hívott vissza. Az igazi barátság lényege a kölcsönösség, nem pedig a részrehajlás. Nem úgy működik, hogy abból mindig csak az egyik fél profitál. Az persze más helyzet, ha egy-egy élethelyzetben kevesebb időt szánunk a barátunkra, de a dolgok egy idő után vissza kell térjenek a megszokott kerékvágásba.

A lusta

Úgy érzed, hogy mindig te vagy az, aki erőfeszítést tesz a kapcsolatotok működtetése érdekében? Te keresed a másikat, javasolsz programokat? A mérgező barátságok egyik típusa, ha csupán én rakom bele az energiámat és a lelkesedésemet. Mondanom sem kell, nekem is volt egy ilyen barátom. Az általam megszervezett találkozón jól éreztük magunkat, jól elbeszélgettünk, de egyébként nem is találkoztunk volna, mert a ő magától sosem erőltette a dolgot.

Egy ilyen barátság, - ha nevezhetjük egyáltalán annak -, amiben mindig én végeztem az érzelmi többletmunkát, egy idő után nagyon kimerítővé és megalázóvá vált, így talán jobb, hogy békében elváltunk el egymástól.

Aki csak magáról tud beszélni

Neked is van olyan barátod, aki csak és kizárólag magáról tud beszélni? Nos, nekem volt egy ilyen barátnőm, akivel ha találkoztunk, folyton körülötte forgott minden, még akkor is, ha én szerettem volna valamilyen fontos vagy nehéz témával előhozakodni. Rendszerint süket fülekre találtam. Folyton az aktuális szerelmi életéről beszélt, a pasikról, akiket már nem tudtam számon tartani. Az ember örül annak, ha egy barátja annyira a bizalmába avatja, hogy mindent megoszt vele, de én csupán lelki szemetesládának éreztem magam mellette. Én sosem tudtam könnyíteni a lelkemen, és bizony sokszor már azt vártam, hogy elváljanak az útjaink. Nos, egy alkalommal örökre elváltunk egymástól.

A barát, aki folyton le akar nyomni

Nos, nem túl jó dolog egy olyan ember barátjának lenni, aki mellett sosem éreztem magam egyenértékűnek. Ha találkoztunk, folyton kisebbítette az érdemeimet, megkérdőjelezte azokat a sajátjaival szemben, amiket persze igyekezett felnagyítani. Az teljesen természetes, ha egy barát sikere kapcsán némi irigységet érez az ember, de engem lelkiekben nagyon megviselt ez a kapcsolat, hiszen egy idő után már nem tartottam helyénvalónak, hogy azt gondolja, mindenben jóval előrébb tart nálam.

A túlzottan negatív barát

Hiába teszel meg mindent azért, hogy a barátodat jobb kedvre derítsd, ha semmi sem segít rajta, és semmivel sem lehet kizökkenteni az önsajnálat mély tengeréből. Minél inkább próbálkoztam, annál töbször kerültem vakvágányra. Ez a barátnőm egy energiavámpír volt. Folyamatosan csak panaszkodott. Semminek sem tudott örülni, így a találkozóink is extrém módon lemerítették az energiatartalékaimat.

Nyitókép: Shutterstock