Alapvetően egy olyan ember dobta fel a rég bepókhálósodott osztálycsoportba az ötletet, akiből ki sem néztem volna, hogy kíváncsi a társaságra a posztokon, fotókon kívül, amiket a közösségi oldalakon amúgy is láthat. A legelső gondolatom az volt, hogy nem megyek. Mindig is különcködtem. Egyik sulimban sem voltam a keménymag része, s idővel az a 2-3 ember is elszéledt a közelemből, akikkel jóban voltam. Végül a külső környezet unszolására rávettem magam, hogy elmenjek. Végül is, hányszor van az embernek tízéves osztálytalálkozója?
Tőlem nem megszokott módon elkezdtem aktívkodni a szervezésben. Dobtam be például potenciális helyet, amit természetesen végül leszavaztak, de legalább nem vártam ki tétlenül, mi lesz a vége a dolognak, mint a többség. Aztán felvetődött, hogy ki, hogyan, s mint jut el a helyszínre. Nem a legjobbkor került a szerelőhöz az én kis „Bogaram", emiatt én voltam az, aki fuvarra szorult s nem ajánlhattam fel én, hogy elviszek bárkit, akinek gondot okoz az odajutás. Végül egy olyan osztálytársnőmmel kerültem össze, akivel a szalagavatón túl soha nem kommunikáltam úgy igazán. Akkor is csak azért, mert ő volt a góré az osztálytáncot illetően... Plusz felvettünk még egy srácot, illetve egy régi barátnőmet, akivel elég sok közös programunk volt, barátok is voltunk, de végül eltávolodtunk – kicsit sem volt ám feszélyező velük egy autóban, áh, dehogy!
A helyszínre érve a többség már ott volt. Ami azt illeti, nem igazán változtunk, senkit sem viselt meg negatív értelemben az a tíz év. Én kimaradtam a puszilkodós üdvözlésből – egyikükkel sem voltam már olyan viszonyban, ami megkívánta volna ezt a gesztust. Félszegen álltam egyik lábamról a másikra. Lassacskán beszivárogtunk a helyre, és mindenki elfoglalt egy széket. Én csöndesen meghúztam magam az asztal legvégén. Velem szemben az egész találkozó megálmodója, mellette a srác, akivel egy autóval jöttünk. Mikor az egykori osztályfőnökünk megérkezett, egyedül ő érdemelte ki aznap a két puszimat, majd helyet foglalt az asztalfőn.
Elkezdődött a mesedélután: kivel mi történt 10 év alatt? Itt kezdtem el áldani az eszemet, hogy leghátul ültem. Előttem mindenki sorra mesélte, hogy nős, avagy házas. Tervben van a gyerek, úton van a második gyerek, tervben van a második gyerek, épp most költöztek be az új fészekbe, még folyamatban van a szerelmi fészek. Ilyen-olyan egyetem után, ebben és abban a magas beosztásban dolgozik, vagy épp szimpla kis életet él és jó is az úgy neki... Én csak csendben iszogattam a koktélomat, amikor egyszer csak megszólalt az ofő:
„Halljunk téged, Lizusom! Mi van veled, mióta kirepültetek?" - találkozott a tekintetünk, plusz még jó néhány szempár vizslatott engem.
„Nos, öhm... hát nem sok. Suli után három évvel sikerült szakmát szereznem. Továbbra is itt élek a városban, de utazok, amennyit csak tehetem, mert utálom ezt a helyet. Dolgozom, kutyát sétáltatok, sokat olvasok, nincs párom, sem gyerekem..."
Basszus, Lizett! Mennyit nyakaltál, hogy ezt képes voltál hangosan kimondani? Tromfolom magam utólag a tükörben. A saját magam mércéjén azt hittem, hogy jó irányba haladok, de másokhoz mérve (akik ráadásul a korosztályom is erősen) úgy tűnt, hogy nem vittem semmire sem az életben. Nem tudok felmutatni egy szép családot, egy saját otthont, és nem az enyém a legkiváltságosabb pozíció a munkahelyemen...
Bár azt hiszem nem is vártak tőlem túl nagy dolgokat. Szerencsére hamar kihozták a kaját, és mindenki inkább abba temetkezett, illetve a rengeteg sulis emlékbe, amikhez én szintén nem nagyon tudtam hozzászólni, ezért csak csendben falatoztam, hogy felszívódjon bennem az alkohol, meg a rideg őszinteség...
Lendvai Lizett történetét Pokk Brigitta jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.