A szeretet és a béke, ami körülvesz karácsonykor - Ezt még beveszi valaki?!

Kislányként imádtam a karácsonyt, napokkal 24-e előtt megkezdődött a téli szünet, havas volt a táj, az utakat lezárták, szánkóztunk a főúton, forró teát, csokis kekszet ettünk, pizsamában mesét néztünk, nyugalomban, összezárva hangolódtunk az év legszebb időszakára. Legalábbis gyermekként ez maradt meg bennem. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, lehullt a lepel és megláttam a karácsony azon részét is, amiről kevés említést teszünk, pedig az ünnepi időszak sajnos többnyire erről szól. Idegeskedés, kapkodás, stresszelés, felesleges pénzköltés, veszekedés, végül kibékülés és teljes végkimerülés. Bár mindenki minden évben megfogadja, hogy jövőre más lesz, jövőre tényleg befelé figyelünk, semmi felesleges flanc, idegeskedés, a vége mindig ugyanaz, hatalmas nagy káosz és anyázások közepette valahogy túléljük a karácsonyt.

Bár már elég régóta külön élek a szüleimtől, még nem volt szívem a saját kis családommal tőlük külön tölteni a szentestét. Mindig az van a fejemben, hogy ki tudja még meddig ünnepelhetünk így együtt, használjuk ki, amíg lehet. Ezt gondolom szeptemberben, azonban, mikor elmúlnak az ünnepek, határozottam kijelentem, hogy jövőre, otthon, a gyerekekkel négyesben ünneplünk és senki, de tényleg senki nem jön hozzánk.

A valóság azonban...

Kezdődik azzal, hogy már november közepén megy az agyalás, hogy idén mégis mi a sz@rt vegyünk a rokonoknak, akiket egy évben egyszer, ilyenkor karácsonykor látunk. December eleje is elmúlik, mire kitalálok valami kreatív ajándékot, cserébe viszont a jól megszokott, szappan és tusfürdő csomagot kapom vissza. Anyám totál ki van akadva, mi a francnak ajándékozni, neki ehhez sem, meg a készülődéshez sincs kedve. Remek anya, veled élmény hangolódni a karácsonyra.

Ennek a hanyag hozzállásnak azonban az lesz a vége, hogy december 20-a környékén észbe kap, hogy úristen, még nincsenek megpucolva az ablakok, nincsenek meg a mézeskalácshoz a hozzávalók, hol van még a nagytakarítás, a karácsonyfa és még a fodrászhoz is el kell mennie. Ennek részese lenni őszintén mondom, maga a pokol. A vége ennek az lesz, hogy 24-én váltjuk meg a világot, takarítunk, sütünk, főzünk, az udvaron fenyőfát ásunk, anyázunk, elég a hús, sós lesz a krumplipüré, nincs elég dió, eltörik a kedvenc dísz, délután 3-ra már annyira utáljuk egymást, hogy 5-ig egymáshoz sem szólunk. 7-re álbékülünk, hogy legalább a vacsorát úgy fogyasszuk el, mint akiknek békés és szeretetteljes a karácsonya.

Lehetne másként is

A sok reklám, leárazás, közösségi felületeken való manipulálás annyira elveszi az emberek eszét, hogy észre sem veszik, hogy ezzel a sok kifelé történő mutogatással, meg mindent megvásárolok, mert így lesz boldog a karácsony hozzáállással veszik el az ünnep igazi lényege. Olyan jó lenne, minden flanc nélkül tényleg csak együtt lenni karácsonykor. Közösen sütni, főzni, beszélgetni, társasozni. Nem baj, ha nem elég finom a halászlé, nem baj, ha kicsit görbe a fa, a lényeg, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást. Hogy ez valóban megvalósítható? Hiszek abban, hogy igen. Jövőre biztosan.

Nyitókép: Shutterstock