A türelmetlenek világát éljük, ezt szoktuk meg, és mi is elvárjuk, hogy minél gyorsabban reagáljanak a minket foglalkoztató kérdésekre. Aztán egy állásinterjún szembesülünk egy olyan feladattal, amelyiknél szinte felháborítónak tartjuk a szűkös kereteket:
Mégis hogyan? Képtelenség! Nagy valószínűséggel sokakból ezek a szavak fakadnának ki, de miért is sértődünk meg ezen? Senki más nem ismer úgy bennünket, mint mi magunk, így minden esélyünk megvan arra, hogy meg tudjuk oldani a feladatot. Még akkor is, ha nevetségesnek érezzük, akkor is, ha ezer szóval sem tudnánk a személyiségünket kellőképpen kifejezni. De muszáj, mert pontosan tudjuk, hogy azt a választ nem adhatjuk, hogy "Nem tudom magam öt szóval jellemezni!"
Teljesíteni kell, már csak az a kérdés, hogy kizárólag belső tulajdonságokat mondhatunk-e. Annak ellenére, hogy nőként igenis fontos a külső megjelenésünk, és nagy hangsúlyt fektetünk rá. Azt is el kell döntenünk, hogy lehetünk-e őszinték, vagy adjunk tudatosan olyan választ, amelyikről tudjuk, szimpatikus lesz az interjúztató számára. Mert valljuk be, hogy a kérdőíveknél is pontosan tudjuk, melyik a nyerő válasz, és melyik kevésbé az!
Öt szó, mely múltról, jelenről és jövőről mesél, mely megmondja, kik vagyunk, mi a fontos számunkra, és miért ülünk most ezen a széken. Mesél arról, hogy mi a fontossági sorrend az életünkben, mit vagyunk hajlandóak feláldozni és miről nem mondanánk le sohasem.
Miközben újra és újra bevillan a szó, hogy "lehetetlen", egyszer csak egymás után jelennek meg előttünk azok a szavak, amelyek eléggé kifejezőek ahhoz, hogy a kérdező még többre legyen kíváncsi. Rájövünk ugyanis, hogy hasonlót kell mutatnunk és nyújtanunk magunkból, mint egy randin.
Ahol a külsőnk és amiről beszélünk, azt az igényt váltja ki a másikból, hogy újabb és újabb találkát akarjon. Együtt akarja tölteni velünk a drága szabadidejét, életének értékes perceit. Ott sem mesélünk el rögtön minden érdekes, izgalmas, vicces történetet, hanem szelektálunk, és a szánkat már csak azok a szavak, mondatok hagyják el, amelyek kifejezőek és sokat sejtetőek.
Én már tudom az öt szót, melyek a védjegyemet alkotják, ami nemcsak megkülönböztet, de különlegessé is tesz mások szemében. Mindenkiben él ez a bizonyos öt szó, akár makacs, önfejű, magabiztos, vagy szerény, önzetlen, esetleg gátlásos.
Amikor mi jellemezzük saját magunkat, büszkék vagyunk arra, akik vagyunk, hogy megéltünk szerelmeket, túljutottunk csalódásokon, tudjuk, mit akarunk és hová tartunk. Az öt szó értéke abban rejlik, hogy őszinte, személyes, kifejező, erőt sugárzó. Mondd ki büszkén te is az elsőt, a rád legjellemzőbbet, hidd el, aki hallja, kíváncsian várja majd a következő négyet!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.