Nem tudott velem lefeküdni, attól félt, összetöri a gyerektestemet! (18+)

Akkoriban sokat jártunk táncolni a lányokkal egyetemi klubokba, ide-oda. Történt egy ilyen rockbulis estén, hogy megismerkedtem Zolival. Hívjuk így. Úgysem a neve az, amiért még mindig nem tudom kiverni a fejemből. Amúgy egész emberi feje volt, már amennyire a közgáz pince félhomályában a füsttől és a Bacardi kólától látni lehetett. Lassúztunk párat, ittunk egyet a pultnál, aztán később egy délután moziba hívott. A fiú, kockás ingben.

Elvoltunk, sétálgattunk, aztán betértünk egy kétes hírű bárba, de ott is egészen jól boldogultunk egymással. Bemutattam a barátoknak, semmi extra, de volt valakim, és úgy tűnt lesz valami belőle..
Aztán az egyik ilyen esőben-mászkálós szombaton hazakísért és feljött hozzánk, aztán - ahogy egy bizonyos kor után az lenni szokott -, egy kis harapnivaló, kiürült borospoharak és a lemezek hallgatása után lekerültek rólunk sorban a ruhák.

Amúgy sosem láttam úgy igazán a testét, mert jól eltakarta mindig a kockás ingével. Csak ott a lakásban szembesültem vele, hogy Zolinak mekkora muszklijai vannakés a válla is jóformán akkora, mint valami kétajtós szekrény. Eddig fel sem tűnt és vagy mert púposan állt mindig, vagy mert valahogy nem ezt néztem rajta. Szóval a ruháink a földön, mi pedig akár ágyba is bújhattunk volna, de...

Elég kínos volt és cseppet sem éreztem jobban magam attól, hogy elkezdtünk testfelépítéseink különbözőségéről beszélgetni. El tudod képzelni, hogy ott állsz meztelenül egy számodra még "elég idegen" pasi előtt, aki stírölgeti az amúgy mások által kifogástalannak vélt testedet? Ne akard.

És amikor elkezdte ecsetelni az előző nőjének a masszív bodybuilder felépítését, akkor szakadt el végképp nálam a cérna. Kiakadtam elég rendesen. Ott ültem - némileg ugyan már lankadó, ám idegileg mindenképp izgalmi állapotban - letaglózva a nappali közepén. Nem tudtam, sírjak, üvöltsek vagy röhögjek a szitun. Magamon és Zolikán, hogy honnan a fenéből jött neki ez a gyerektes duma.

Kezdett elég kínossá válni az ügy, elfogytak a szavak, a kigyúrt testképek, a masszív nőkről lefestett álmok, és az ágyba sem volt kedvem feküdni már ezzel az emberrel. Pedig ő maradni akart. Azt kérte, hadd aludjon ott, mert neki nincs kedve hazamenni. Ó, de sajnáltam szegényt. Ja, nem! Amúgy nem vagyok egy szívtelen némber és sokszor engedtem, aztán húztam a rövidebbet az életem során.

Akkor éjjel azt mondtam: elég. És hazaküldtem a kigyúrt kockásingest. Haza, a zuhogó esőben és többé nem is akartam látni. Ott maradtam a szobában, a gyerektestem és én. Később a csajokkal sokat emlegettük ezt az estét.

Nyitókép. Shutterstock