Még egy "bölcs" idézet, és felakasztom magam!

Manapság mindenből bölcs gondolat lesz. A közösségi oldalakon terjednek a közhelyes okosságok, jó tanácsok. Ezeket olvasva pedig az ember könnyen illúziókba ringatja magát - amik aztán nem vezetnek sehova... Íme, az én top 5-ös bullshit listám, amit nem ártana másoknak is végiggondolni...

"Pont azt érdemled, amit kihozol belőlem!"

Elsőre milyen jól hangzik! Mégis, ha jobban átgondoljuk, erősen sántít. Mert hát elég nagy baj, ha valaki olyan érzéseket tud kihozni belőlem, amik alapvetően nem vallanak rám. Persze egy bizonyos fokig nincs ezzel gond: minden kapcsolat formál és alakít minket, hiszen nincs két egyforma ember, két egyforma találkozás - és ez így van rendjén. Viszont az alapvető vonásainkat, értékeinket jobb, ha megtartjuk - és nem engedjük, hogy bármi olyat hozzon ki belőlünk az aktuális kapcsolat, amit "pont megérdemel" a másik.

Például nem jó, ha a szerelmem kedvéért túlságosan megváltozom, mert egy 180 fokos fordulat nyilvánvalóan csak ideig-óráig tartható. Ahogy az sem jó, ha szakítás helyett gonosszá válok egy kapcsolatban. Nincs erre szükség, mert ha a másik becsap, vagy rosszul bánik velem, akkor szakítok - és nem kezdem el játszani a gonosz, véget nem érő "adok-kapok" játszmát.

"Nincs múlt, nincs jövő, csak jelen van!"

Jaj, dehogyis nincs! Értem én, hogy a jelenben kell élni, és azt is értem, hogy aki a múlton kesereg, vagy a jövőt reméli, az nem tudja élvezni a jelen pillanatait. De van múlt, és van jövő. Mert minden, ami a múltban ért minket, hatással van a jelenünkre - és minden, amit a jelenben teszünk, meghatározza, formálja a jövőnket. Tehát ez a megfogalmazás nagyon pontatlan és félrevezető. Aki úgy él, hogy tagadja a múltját, és nem alakítja (legalább egy kicsit is tudatosan) a jövőjét, az azt hiszem, nem játssza elég jól az ÉLET nevű játékot...

"Mindenki jó valamiben!"

Kedvenc mondatom, amit igaznak is tartok, mégis a "sikítófrászt kapok tőle" kategóriába került, mert annyira közhelyes. Én például nagyon jó vagyok abban, hogy első pillantásra kiszúrjam a fűrengetegben a négylevelű lóherét. Abban is jó vagyok, hogy én tudok a leggyorsabban bepánikolni, ha a gyerekem nem veszi fel a telefonját. Jó a logikai érzékem is, meg empatikus vagyok, nagyon jól tudok hallgatni - de sajnos egyikkel sem tűnök ki az életben.

Persze most csak viccelek, de minden vicc mögött van valami igazság. A "mindenki jó valamiben" kijelentés legtöbbünknél arra elég, hogy örömöt találjunk az életünkben: rájöjjünk, mi az, amit szívesen csinálunk, amiben jól érezzük magunkat. De senki se gondolja azt, hogy mindenkiben lakik egy zseni, egy Einstein vagy egy Picasso!

"A nő néha ördög, néha angyal!"

Saját tapasztalatból mondom, hogy ez nem igaz. Bennem például semmi ördögi sincs. Én egy angyal vagyok, annak is születtem - és nem gondolom, hogy ettől ne lennék nő. Néha ugyan ül egy kisördög a jobb vállamon, de azt általában el szoktam hessegetni - szóval, vannak ilyen menthetetlenül unalmas nők, mint én. Szerencsére az én fajtámra is van igény, ezért aztán senki ne essen kétségbe, akiben nincs meg ez a fajta kettősség! Akár ördög vagy, akár angyal, akár mind a kettő, biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb megtalálod az igazit, aki úgy szeret, ahogy vagy - angyalostól-ördögöstől.

"Ha szép a lelked, mindig gyönyörű maradsz!"

No comment. A fenti megállapítás alapján nekem gyönyörűnek kéne lennem, de hát nem vagyok az...

Nyitókép: Shutterstock