A nyár számomra nagyon kedvezően telt. Alig volt rá példa, hogy váratlanul elkapott volna az eső, így szépen le is szoktam arról, hogy az esti kikapcsolódás szerves, vagyis tárgyi részét képezze az esernyőm. Rá is fáztam, szó szerint.
A tavaly szeptember – az ideihez hasonlóan – úgy kúszott be az életembe, hogy szinte észre se vettem. Dolgoztam, a barátaimmal is épp úgy találkoztam esténként, mint augusztusban. Tehát a szokásaimon sem igen változtattam, ami rendkívül nagy hibának bizonyult.
Péntek délután írt rám az egyik legjobb barátnőm, hogy összecsődíti a baráti kört, mert megkapta álmai melóját. „Jössz, ugye?" A válaszom természetesen igen volt. Milyen barátnő is lennék, ha ezt a szenzációs hírt nem ünnepelném meg vele?
Az első probléma az volt, hogy a munkaidőm és a találkozó kezdete között csupán fél óra szabadidőm akadt, ami nem volt elég ahhoz, hogy hazamenjek.
Jó lett volna:
- letusolni, mert a nyári meleg már nem tombolt, nekem mégis sikerült kissé megizzadnom,
- átöltözni, hiszen este már távolról sem arra a fülledt, jóleső melegre lehetett számítani, mint augusztusban,
- magamhoz venni legalább egy kardigánt, ami egyrészt elfedte volna azt az apró foltot az ingemen, másrészt némi védelmet nyújtott volna a hűvös estén,
- felfrissíteni, merészebbre hangolni a sminkemet,
- a lófarok helyett gyorsan összedobni valami vagányabb frizurát,
- letenni a laptopot,
- megnézni az időjárás-jelentést.
Mivel azonban egyikre sem volt időm, ezért úgy mentem a baráti ünneplésre, ahogy reggel 9-kor elindultam az irodába – na jó, egy kicsit leharcoltabban. Tehát egy laza ing, egy lenge, térd fölé érő szoknya, egy vászoncipő és egy nagy pakolós táska, amibe épp belefért a laptopom.
Eddig ez nem is hangzik annyira rosszul, mint amennyire az este a végén elsült. De ne szaladjunk ennyire előre.
Tehát meg is érkeztem este hétre a helyre, ahol természetesen a teraszra foglalt asztalt a barátnőm. Ünnepeltünk, iszogattunk, és hipp-hopp el is telt pár óra, amikor a társaság java részének úgy tűnt, fellőtték a pizsit, mert valahogy mindenki – köztük én is – tizenegy tájt döntött úgy, hogy a legjobb lenne hazamennie és ágyba bújnia. Bár másnap szombat volt, mentségünkre szolgáljon, hogy ennek a bandának bizony nem 20 év az átlagéletkora.
Forrás: Pexels
Volt, aki taxit hívott, én azonban úgy éreztem, rám férne némi elmeszellőztetés, mielőtt ágyat érek, így a séta mellett döntöttem. El is indultam, körülbelül húszperces úttal számolva, amikor hirtelen, szinte a semmiből széllökések kíséretében eleredt az eső, vagy zápor, vagy zivatar, sosem tudtam, mi a különbség. Szóval váratlanul a nyakamba zúdult az égi áldás, ami, talán mondanom se kell, hogy nem csupán váratlanul, de felkészületlenül is ért. Az esernyő persze otthon lógott az előszobában, a meleg kardigánom meg a szekrényben, így maradtam én az inges, szoknyás, vászoncipős csajszi éjszaka az esőben, aki tócsáról tócsára futva haladt hazafelé.
Otthon az első dolgom volt ledobálni magamról a hideg, vizes ruhákat és meleg zuhanyt venni, de a szervezetem addigra már bemondta az unalmast.
Másnap reggel már éreztem is az igen régen megélt tüneteket: folyamatosan pisilnem kellett, kevés produktummal, mellé pedig jött az a szúrós, csípős kellemetlenség.
Tudom persze, hogy még egészen „olcsón" megúsztam a felelőtlenségemet, hiszen a felfázás mégsem egy tüdőgyulladás, de a hólyaghurut épp elég nagy lecke volt a számomra. Én, kérem, azóta ki nem teszem a lábamat a lakásból egy csöppnyire összehajtható esernyő nélkül!
Nyitókép: Shutterstock
A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.
Hirdetés
Az Urzinol medveszőlőlevélkivonat-tartalmú, vény nélkül kapható hagyományos növényi gyógyszer. Az időben elkezdett Urzinol kezeléssel mérsékelhetők az egyszerű hólyaghurut korai tünetei: a sürgető vizelési inger és az égő érzéssel járó hólyagürítés.
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
