Minden szeptemberben meglepődöm, hogy ősszel eső esik

A tavaly szeptember – az ideihez hasonlóan – úgy kúszott be az életembe, hogy szinte észre se vettem. Dolgoztam, a barátaimmal is épp úgy találkoztam esténként, mint augusztusban. Tehát a szokásaimon sem igen változtattam, ami rendkívül nagy hibának bizonyult.

Péntek délután írt rám az egyik legjobb barátnőm, hogy összecsődíti a baráti kört, mert megkapta álmai melóját. „Jössz, ugye?" A válaszom természetesen igen volt. Milyen barátnő is lennék, ha ezt a szenzációs hírt nem ünnepelném meg vele?

Jó lett volna:

• letusolni, mert a nyári meleg már nem tombolt, nekem mégis sikerült kissé megizzadnom,
• átöltözni, hiszen este már távolról sem arra a fülledt, jóleső melegre lehetett számítani, mint augusztusban,
• magamhoz venni legalább egy kardigánt, ami egyrészt elfedte volna azt az apró foltot az ingemen, másrészt némi védelmet nyújtott volna a hűvös estén,
• felfrissíteni, merészebbre hangolni a sminkemet,
• a lófarok helyett gyorsan összedobni valami vagányabb frizurát,
• letenni a laptopot,
• megnézni az időjárás-jelentést.

Mivel azonban egyikre sem volt időm, ezért úgy mentem a baráti ünneplésre, ahogy reggel 9-kor elindultam az irodába – na jó, egy kicsit leharcoltabban. Tehát egy laza ing, egy lenge, térd fölé érő szoknya, egy vászoncipő és egy nagy pakolós táska, amibe épp belefért a laptopom.

Tehát meg is érkeztem este hétre a helyre, ahol természetesen a teraszra foglalt asztalt a barátnőm. Ünnepeltünk, iszogattunk, és hipp-hopp el is telt pár óra, amikor a társaság java részének úgy tűnt, fellőtték a pizsit, mert valahogy mindenki – köztük én is – tizenegy tájt döntött úgy, hogy a legjobb lenne hazamennie és ágyba bújnia. Bár másnap szombat volt, mentségünkre szolgáljon, hogy ennek a bandának bizony nem 20 év az átlagéletkora.

Volt, aki taxit hívott, én azonban úgy éreztem, rám férne némi elmeszellőztetés, mielőtt ágyat érek, így a séta mellett döntöttem. El is indultam, körülbelül húszperces úttal számolva, amikor hirtelen, szinte a semmiből széllökések kíséretében eleredt az eső, vagy zápor, vagy zivatar, sosem tudtam, mi a különbség. Szóval váratlanul a nyakamba zúdult az égi áldás, ami, talán mondanom se kell, hogy nem csupán váratlanul, de felkészületlenül is ért. Az esernyő persze otthon lógott az előszobában, a meleg kardigánom meg a szekrényben, így maradtam én az inges, szoknyás, vászoncipős csajszi éjszaka az esőben, aki tócsáról tócsára futva haladt hazafelé.

Másnap reggel már éreztem is az igen régen megélt tüneteket: folyamatosan pisilnem kellett, kevés produktummal, mellé pedig jött az a szúrós, csípős kellemetlenség.

Tudom persze, hogy még egészen „olcsón" megúsztam a felelőtlenségemet, hiszen a felfázás mégsem egy tüdőgyulladás, de a hólyaghurut épp elég nagy lecke volt a számomra. Én, kérem, azóta ki nem teszem a lábamat a lakásból egy csöppnyire összehajtható esernyő nélkül!

Nyitókép: Shutterstock

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.

Hirdetés

Az Urzinol medveszőlőlevélkivonat-tartalmú, vény nélkül kapható hagyományos növényi gyógyszer. Az időben elkezdett Urzinol kezeléssel mérsékelhetők az egyszerű hólyaghurut korai tünetei: a sürgető vizelési inger és az égő érzéssel járó hólyagürítés.