Fulladozom az érzéseid súlya alatt - agyonnyomsz a szerelmeddel

Kialakítottam egy életritmust, kialakultak a megszokásaim, amiket te most felborítasz. Ne értsd félre, ez egyáltalán nem baj, nem is problémaként kezelem, sőt, örülök, hogy vagy. Amikor veled találkozom, az mindig egy ünnepnap számomra, mert nagyon szeretek veled lenni. Csak arra kérlek, hogy lassíts egy kicsit, vegyél vissza a tempódból! Ne szeress annyira, hogy az nekem terhes legyen!

Nem is tudom, mit szeretsz bennem, hiszen két hónap alatt még meg sem ismertük egymást - pedig a mély érzelmekhez komoly ismeretség kell. Nekem pedig ennél jóval több időre van szükségem ahhoz, hogy elfogadjam az új körülményeket és megszeressem az új életem - aminek te is részese vagy. Nem tudok egyik napról a másikra váltani, sőt, egy-két hónap alatt sem.

Hiába írsz rám óránként, hogy mizu, nem fogom ezt előnynek tekinteni. Mert tudom, hogy ez valójában nem nekem szól, hanem csupán azt fejezi ki, hogy te nélkülem nem érzed jól magad és egyedül vagy. Nekem sok(k) az, hogy naponta háromszor is felhívsz, hogy elmeséld azt, ami két órával korábban történt. Ilyen mértékben még nem akarom megosztani veled az életem, és nem is akarok része lenni a tiédnek.

Ne siettess! Ha csak kierőszakolod belőlem, hogy együtt legyünk, az nekem negatív érzés, mert tehernek érzem a kapcsolatot. Várd meg, amíg én jelentkezem, éld az életedet, ami előttem is teljes kellett, hogy legyen! Tedd azokat a dolgokat, amiket nélkülem is csináltál - élj a hobbidnak, nézd a sorozataidat, olvasd a kedvenc könyveidet, élj nélkülem is teljes életet!

Én pont ugyanezeket teszem. Megtanultam egyedül élni, megtanultam kitölteni az időmet a kedvteléseimmel, amit aztán meg is szerettem. Te ebbe a képbe kerültél bele, amikor elkezdtünk ismerkedni, még helyet kell csinálnom neked, ki kell alakítanom egy újabb, kicsiben más világot, amibe te is kényelmesen beleférsz.

Jó az irány, hiszen ismerkedünk, beszélgetünk, közös programokat is tervezünk, de a sebesség az gyors. Ne hajszolj, ne üldözz, mert akkor megijedek, hogy felborul az életem, és menekülőre fogom.
Megfojtasz azzal, amit te szeretetnek hívsz. Ez nem szeretet, de nem is szerelem, hanem a birtoklási vágy és a félelem keveréke. Tulajdonodnak szeretnél tekinteni engem, mindeközben félsz is, hogy elveszítesz.

Ne jusson eszedbe az, hogy szakítani akarok, mert egyáltalán nem erről van szó. Csak arra kérlek, várd meg, amíg jobban megismerlek, és legyél türelemmel. Lassíts, várd meg, hogy én közelítsek, és azt, hogy azt a szabad akaratomból és a szeretetem miatt akarjam!

Nyitókép: Shutterstock