Lassan az elvárásaim kimerülnek abban, hogy ha egy pasi elkéri a számom, hívjon is fel

Az emberek sokszor értetlenül néznek rám, amikor azt mondom, hogy már egy ideje szingli vagyok. Gyanúsan méregetnek, keresik bennem a hibát, vajon mi lehet a baj velem, hogy ennyire elkerül a szerelem. Majd a legtöbbször felteszik a 10 pontos kérdést: „Nem lehet, hogy túl magasak az elvárásaid?"

Ha magasnak számít az az elvárás, hogy olyan férfira vágyom, akivel van kölcsönös kémia, szerelem és tisztelet, akkor vállalom - magas. Ja, és jut eszembe, azt is „elvárom", ha már valakivel személyesen ismerkedek és elkéri a számomat, vagy bármilyen elérhetőségemet, akkor vegye már a fáradságot és írjon egy üzenetet vagy hívjon fel. Olyan nagy kérés ez? Vagy, ha nem szeretne megismerni, persze az is rendben van, de akkor miért jelöl be Facebookon, vagy miért kell neki a telefonszámom?

Csak az elmúlt pár hónapban kétszer fordult velem elő hasonló. Az első sráccal egy szórakozóhelyen ismerkedtem meg, egész este a sarkamban volt, mással szinte nem is táncolhattam, mert rögtön ott termett mellettem. Beszélgettünk, táncoltunk, igazi lovag volt, még haza is kísért, igaz, csak az ajtómig engedtem fel. Ott megkérdezte, hol érhet el, megadtam a nevem és bejelölt Facebookon. Soha többé nem hallottam felőle. A másik eset pár hete történt. Egy ismerkedős rendezvényen futottam bele egy srácba, akivel szemmel láthatólag kölcsönös volt a szimpátia. Ő is felvetette, hogy beszéljünk még, bejelöl Facebookon. Róla se hallottam azóta.

Szóval, amikor megkérdezi tőlem valaki, hogy azért vagyok-e még egyedül, mert túl magasak az elvárásaim, most már legszívesebben azt felelném: „Nem. Azért vagyok még egyedül, mert a mai férfiak arra nem veszik a fáradtságot, hogy egy rohadt üzenetet megírjanak." A legtöbb szingli barátnőm hasonló helyzetekről számol be, odáig nem jutunk el, hogy elinduljon egy ismerkedés, és akkor hol van még egy komoly párkapcsolat, házasság vagy gyerekvállalás?

Forrás: Shutterstock

Tele van ez az ország szingli férfiakkal és nőkkel, de valahogy amikor az ismerkedésre kerül a sor, ott megakad a folyamat. Személyesen egyre nehezebb ismerkedni, egyre kevésbé vagyunk nyitottak, az internetes társkeresésben pedig kiégett már a szinglik nagy része. Persze, mindenki vágyik egy társra, de tenni érte már nem nagyon akarunk, csak várjuk a sült galambot, hátha berepül az ablakon.

Az ember közben pedig rohadt sokat sérül, mert bármennyire is edzett vagy, nem lehet megszokni ezt a sok ghostingot, visszautasítást és csalódást. Srácok, ha nem akartok igazán egy nőt megismerni, akkor ne kérjétek el az elérhetőségét. Ne keltsétek azt a látszatot, mintha ebből lehetne valami. Mert mi nők elkezdünk reménykedni, hogy most talán más lesz, talán most ránk talál a nagy szerelem, aztán cserébe jön az újabb pofára esés és a kőkemény valóság.

Csodálkoztok, hogy milyen sok bizalmatlan, sérült nő van a „húspiacon"? Azért ez sem csak úgy magától, jókedvből alakult ki. És tudom, a nők sem jobbak, ők is eltűnnek, ők is tudnak szemét módon viselkedni. Senkinek sem könnyű, aki a mai világban szeretné megtalálni élete szerelmét. Épp ezért legyünk már tekintettel egymás érzéseire, ne áltassuk egymást feleslegesen, és ne okozzunk még több sérülést. Épp elég azzal megbirkóznunk, ami már most a vállunkat nyomja.

Nyitókép: Shutterstock

 

Ezek is érdekelhetnek