Lesz*rom, hogy mi illik, azt teszem, ami jólesik!

Aztán eljött az a bizonyos pont, amikor rájöttem: a saját életemet akarom élni. Nem azt, amit mások elvárnak tőlem.

Nem fogok jópofizni senkivel, csak mert ez a SZOKÁS...

Évekig kötelességtudó nőként elmentem mindenhova, még akkor is, ha tudtam, hogy nem fogom jól érezni magam. Mert el kellett mennem. Mert azt diktálta az illem. Meg a szokás. Egyszer aztán egy ilyen találka után - ahol rémesen éreztem magam - eldöntöttem, hogy nem fogok többet olyanokkal jópofizni, akikkel nem akarok.

Nem veszek lakást, csak mert az én koromban már le KELL telepedni...

Egy bizonyos kor után lakást kell venni. Mert albérletben élni gáz. Ezt pár hete tudtam meg, amikor egy cikk alatt csak úgy záporoztak a lakás lobbi kommentjei. Hát, mi idén kezdtünk el komolyabban gondolkodni ezen a lakásvétel projekten, mivel eddig remekül elvoltunk az albérletünkben. Megértem, ha valakinek ez fontos - nekünk nem az.

Viszont az évek alatt, amíg a saját lakásunkra kellett volna gyűjtenünk, olyan élményekre költöttünk, amelyekre boldogan fogunk emlékezni. Nekünk fontosabbak voltak ezek a pillanatok, mint az, hogy egy lakás legyen a nevünkön. És őszintén mondhatom: egy pillanatig sem bántuk meg. Még akkor sem, ha emiatt folyton a fejünkhöz vágják, hogy ha kevesebbet utaztunk volna, akkor már lenne lakásunk. Lehet. De nekünk nem ez volt a fontosabb.

Ezeket pedig nem azért írtam le, mert igazolni akarnám az életemet. Vagy, mert be akarom bizonyítani, hogy mennyire jól döntöttem. Hanem azért, mert rengeteg üzenetet és kommentet kapunk az olvasóktól, hogy nincs önbizalmuk. Nem merik azt az életet élni, amit akarnak. Meg akartam mutatni, hogy így is lehet. Igenis, lehet azt az utat választani, amit te akarsz.

Csak egy életed van. Éld úgy, ahogy te akarod!

Nyitókép: Shutterstock