Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy hol? A válasz általában az, hogy „Hát...bárhol!". Ja, hogy ennyire egyszerű lenne!? Hát sajnos nem az! Hidd el, én sem jókedvemből választottam ezt az utat...
Természetesen ezek a tanácsok olyanok szájából hangzanak el, akik 5-10 éve kapcsolatban élnek, és nem tudják, manapság milyen nehéz is ez. Mert ha ilyen egyszerű lenne, hogy „bárhol" lehet ismerkedni, akkor valószínűleg, én sem lennék már egyedül, és sokan mások se.
Sajnos nekem nincs akkora szerencsém, hogy elmegyek bevásárolni kócosan, smink nélkül tréningben, és egyszerre nyúlok az almáért egy helyes sráccal, aki még így slamposan is első látásra belémszeret. De a buszmegállóban várakozás közben sem szoktak leszólítani cuki pasik, és kérik el a számomat. Maximum trágár beszólásokat kap az ember lánya manapság az utcán, teljesen kiment a divatból így ismerkedni.
Ráadásul én aztán egyáltalán nem vagyok otthonülő típus, rengeteget járkálok el ide-oda, sokszor ülök be a barátaimmal egy étterembe vagy bárba egy italra. És láss csodát, ott sem történik csoda... Mert nem túl gyakran jönnek oda férfiak ismerkedni. Már-már az ember azt gondolná magáról, hogy biztosan ijesztő valamiért vagy esetleg csúnya, és ez lehet az oka. Sajnos az a szomorú igazság, hogy az összes szingli ismerősömnek ugyanez a tapasztalata, pedig nagyon is csinos nők.
Sőt, már egy buliban sem tudok igazából ismerkedni, mert ott is az a szokás ahogy észrevettem, hogy a nő kezdeményez. És valóban, az utóbbi időkben, akkor ismertem meg valakit ilyen helyeken, ha összeszedtem a bátorságomat (egy pohár borral) és én kezdeményeztem. De hogy őszinte legyek, ehhez általában nincs hangulatom, mert szeretném, ha a férfi tenné meg az első lépést. Hiába mondják erre sokan, hogy dehát nekik ugyanolyan nehéz, mert ahogy látom, akkor sem képesek erre, ha már szászár rájuk mosolyogtam, és egyértelmű jeleket küldtem feléjük.
Na de erre szokták rávágni a bölcsek, hogy akkor ne bulikban ismerkedj, hanem baráti társaságban. Oké, csakhogy én már ismerem az összes barátom összes barátját, és nincs köztük potenciális jelölt, erre már rájöttem. És sajnos nem keveredek minden héten új társaságba.
Amit még remek pasizós terepnek tartanak, az a munkahely. Való igaz, ez sem egy rossz megoldás. Na de nem mindegy hol dolgozol. Egy multinál, ahol több ezer ember fordul meg, azért mégiscsak könnyebb belebotlani egy helyes srácba a céges bulikon, az ebédlőben, a büfében. De így sem biztos, hogy összeakadsz valakivel. Ha viszont kicsi cégről van szó, nem sok a lehetőség, ráadásul, ha nagyon össze vagytok zárva, és a munkátok is összekapcsolódik, lehet, hogy nem jó ötlet összejönni valakivel. Nem hiába szokták mondani, hogy „házi nyúlra nem lövünk", mert ez okozhat később kínosabb perceket. És azért valljuk be, a munkahely tulajdonképpen nem arra van, hogy pasizzunk.
Maradt még a hobbi, szabadidős elfoglaltság. Hát nekem eddig az edzőteremben sem sikerült megismerkedni senkivel, ahogy a barátnőimnek sem, sőt kutyasétáltatás közben sem, és a főzőtanfolyamon sem.
Igen... a Tinder! Sajnos vagy nem sajnos, de ott még mindig több a lehetőség, és még mindig egyszerűbb, mint úgy járni a boltba, hogy lesem a pasikat, kinek tolhatnám neki véletlenül a bevásárlókocsimat, vagy ücsörögni egész este egy bárban, hátha végre valaki odatolja hozzám a képét.
Közben persze bízom a szerencsében vagy a csodában, hogy hátha mégis megesik velem is egy olyan igazi, filmbe illő találkozás, amit majd mesélhetünk az unokáinknak is.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.