Férfivélemény: Miért utálják a nők a férfiakat?

Ami most mégis gondolkodásra sarkallt, az az, hogy nem (csak) én lettem lehülyézve, hanem úgy kompletten a férfiak. Egy olyan jelenséget írtam le, ahol a nő játszik tisztességtelenül a férfi érzéseivel. Igen, ilyen is van. Pont úgy, ahogy a SEGGFEJ pasik is szokták csinálni nőkkel. ÉS ŐKET a nők jogosan utálhatják is ezért.

De a kommentekből megtudtam, hogy ilyen eset nincs, hiszen a férfi sosem lehet áldozat, mert:

• Megérdemli az olyan lúzer, akivel ezt meg lehet csinálni!
• A sok tengeralattjárózás most visszanyal, férfiasan kellene viselni, nem nyafogni.
• Megérdemli az a pasi, aki ilyen nők után szalad.
• Miért kell egyáltalán erről írni, ezen drámázni?
• A nők csak tanultak a pasiktól, és most visszaadják.

Hosszasan lehetne sorolni az okokat, amik miatt "nyilvánvalóan" a férfiak a hibásak ebben az esetben - is. De bennem is felmerült pár kérdés ezzel kapcsolatban:

Vagy ha igen, akkor megérdemli, hiszen MÁS pasik is csináltak már ilyet MÁS nőkkel? Mert hát, minden férfinak felelősséget kellene vállalnia az összes többi hímnemű által elkövetett galádságért...?

Csak egyfajta férfi típus létezik, és mindegyik ugyanazon - az elcseszett - módon működik? A férfiaknak ne legyenek érzéseik, mert az nem férfias? De ha meg figyelmen kívül hagyja az érzéseket, sőt, el is nyomja magában, akkor meg az a baj? Hogy akarhat egy nő párkapcsolatot egy férfival, ha mindről ilyen rossz véleménnyel van?

És ez itt a legfontosabb kérdés!

Hogy akarunk mi boldogan, szerelemben, szeretetben együtt élni, ha ilyen hatalmas indulatok vannak bennünk egymás iránt? Nők és férfiak is eltántoríthatatlanul állítják, hogy a másik nem tagjai szinte egytől egyig szörnyűek - ezért is vannak ők egyedül. Én körbenézek, és rengeteg olyan nőt és férfit látok, akik nagyszerű emberek. Akik hűségesek, vannak elveik, képesek szeretni és törődni a másikkal. És nagyon hálás vagyok, amiért ismerem őket, és ezért én nem vesztettem el a hitemet.

Igen, az én életemben is voltak csalódások, éreztem magam átverve, kihasználva, megbántva, de arról mindig egy-egy EMBER tehetett. És nem a nők úgy kompletten. Hiszen ilyen nem is létezik! Nem minden XX kromoszómapárral rendelkező embernek vannak ugyanolyan tulajdonságai, ami miatt egy közös halmazba lehetne pakolni őket.

Akkor mégis miért csinálják ezt olyan sokan?

Ha te úgy gondolod, hogy nagyon szeretnél egy kutyát, de közben az a véleményed róluk, hogy büdösek, mindent szétrágnak, ostobák, harapnak, sokba kerülnek, és mindent összeszőröznek, akkor nem valószínű, hogy valóban fogod tudni majd szeretni. És ha ezeket a gondolatokat meg is osztod egy tenyésztővel, akkor nemcsak elzavar a francba, de még körbe is küldi a képedet, hogy nehogy bárki adjon egy kutyust egy ilyen bomlott elméjű szerencsétlennek!

Akkor a férfiakkal miért lenne ez más?

Hogy akarsz közeledni valakihez, vagy hagyni, hogy közeledjen feléd, ha közben azt gondolod: "Te is csak olyan nyomorult vagy, mint az összes többi..." Vagy minden egyes pasinak egyenként ki kellene harcolnia azt, hogy tiszta lapot kapjon? És ugye ő ne feltételezze azt, hogy te is olyan vagy, mint az "összes többi nő" - hiszen te különleges vagy...

A legjobb szándékba is bele lehet látni a rosszindulatot, ha a múltad csalódásai által bekormozott szemüvegen át nézed a világot. Persze tudom, hogy minél többet sérülsz, annál jobban védekezel, és annál inkább hajlamos vagy ott is támadást sejteni, ahol nincs is. De meg kell tanulnunk felülemelkedni, és felszabadítani magunkat.

Nyitókép: Shutterstock