Nem foglak csak azért tisztelni, mert idősebb vagy!

Félreértés ne essék, mindenkinek megadom a tiszteletet és a megfelelő, udvarias bánásmódot - így természetesen az idősebbeknek is. És elfogadom, hogy a kor előrehaladtával együtt járnak bizonyos dolgok, például a nehézkes mozgás - ezért nekem nem kell kétszer mondani, hogy pattanjak, és adjam át a helyet a buszon. Viszont szerintem totális tévedés azt hinni, hogy az életkor önmagában elég a felsőbbrendű, netán lekezelő viselkedéshez.

• Majd ha az én koromban leszel, megérted, hogy a világ nem fenékig tejfel!
• Kis pisis, aztán itt magyaráz!
• Felelőtlen huszonéves, olyan hülye, mint a segg!

Bőven túlléptem már a harmincat, de a fiatalos külsőm miatt én is kaptam már egyet, s mást:

És rengetegszer hallottam már azt, hogy: "Hajnalka, te ezt nem tudhatod, még olyan fiatal vagy..."
Nos, az a helyzet, hogy aki idősebb, logikusan több élettapasztalattal rendelkezik. De az senkinek sem a saját érdeme, hogy a szülei hamarabb összejöttek. Van, aki egész életében irtózatosan nagy seggfej volt, és feltehetőleg öregkorára is az marad. Mások pedig hatvan év alatt sem élnek annyit, mint más hat alatt, mégis osztják az észt - mert ugye a koruknál fogva megtehetik. És persze akad olyan is, aki az élettapasztalatát nem ítélkezésre, hanem tanításra használja.

Tök mindegy, mikor születtél!

Van 17 és 77 éves barátom is. Mindenki másért érdemel tiszteletet. De ha körülnézek az ifjabb korosztályban, hát bőven van olyan is, aki lényegesen felnőttesebb, mint én voltam annak idején. A mai fiatalok se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint amilyenek mi voltunk. Csak változott a világ, ezért ők is egy kicsit mások.

Mielőtt becsmérlünk valakit a kora miatt, érdemes magunkba nézni, hogy mi milyenek voltunk tizen- vagy huszonévesen. Hogy mennyit bénáztunk kezdőként egy munkahelyen vagy egy párkapcsolatban. Hogy milyen rettenetesen öltözködtünk, pedig az a szerkó akkor menőnek és csinosnak tűnt. És hogy mennyire nagyokosnak és bölcsnek hittük magunkat a világról alkotott véleményünkkel - ami így sok-sok év távlatából igencsak nevetségesnek hat.

Felnőttnek kell lenni, hogy belássuk és megértsük, hogy a kor és a tapasztalat inkább ajándék, de semmiképpen sem a mi érdemünk. A tisztelet pedig leginkább akkor jár, ha szépen használod a tapasztalataidat...

Szerinted mi tesz egy embert tiszteletre méltóvá?

Nyitókép: Shuttertsock