Zacher Gábor: A férfiak kocsmatöltelékek, a nők zugivók

A mindennapjaikat kocsmában töltő embereket sem kell senkinek bemutatni. Zacher doktor úr szerint mintegy 800 ezer (!) alkoholista országa vagyunk, ez Magyarország majdnem 10 milliós lakosságát véve elképesztő szám, főleg, ha levonjuk belőle a gyermekeket.

Arról is kérdeztem, mikortól számít valaki alkoholistának.

"Attól még, ha Ön hétvégente iszik, nem alkoholista" - kaptam a megnyugtató választ.

A doki szerint ott kezdődik a gond, ha már mindennapjaink részévé vált az italfogyasztás. Mivel egy átlag magyar élete stresszforrások végtelen sorozata (számlák, munka, család), ahelyett, hogy részletesen szétboncolnánk magunkban a problémát, inkább bedobunk egy felest, hiszen: az alkoholnál jobb feszültségoldó nincsen, és az a baj, hogy ezt nagyon hamar megtanuljuk.

Meglepő, de a 800 ezer alkoholistából negyedmilliót a nők tesznek ki. Bevillant egy kép egy átlagos magyar falusi kocsmáról, ahol legfeljebb a csinos pultoslány a nő, a többi mind 75-nek kinéző 50-es családapa.

Hol ihat akkor ez a 250 ezer nő?

Meg is kaptam a választ:

A férfialkoholizmus kifejezetten csapatsportág, a női alkoholizmus a spájzalkoholizmus.
Egy nő szégyelli, hogy rendszeresen előkerül az az üveg bor, így inkább ki sem mozdul, csak akkor iszik, ha senki sem látja.

Egyből érthetővé válik, hogy miért alakul ez így. Ha belegondolunk, hogy miként reagálunk egy árokba borult, saját hányásában fetrengő férfira és egy árokba borult, részeg nőre. Az előbbire legyintünk, de az utóbbitól felmegy a vérnyomásunk. Aggodalomra azonban semmi ok, elég körbepillantani egy egyetemistákkal teli romkocsmában: a nemek aránya egyenlő.

Pár évtized, és felzárkózunk férfi társainkhoz italfogyasztás terén... És bár kevesebb az alkoholista nő, mint férfi, mégis a segítséget kérők száma nemek tekintetében egyenlő. A toxikológus szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a nők jobban aggódnának az egészségükért, vagy tudatosabbak lennének - egyszerűen megijednek, hogy egy idő után egy lepukkant arc néz vissza rájuk a tükörből.

A válasz Dr. Zacher szerint a múltban keresendő: már honfoglaló elődeink óta iszunk, a marihuána viszont csak a rendszerváltás idején kezdett el egyáltalán terjedni.
Ráadásul iszunk karácsonykor, szilveszterkor, szülinapkor, ha boldogok vagyunk, ha kidobott a pasink, ha előléptettek, ha kirúgtak. A sor hosszan folytatható. Az ivást kikerülni gyakorlatilag lehetetlen.

Bűn-e tehát inni? Dehogy az!

A baj ott kezdődik, ha idegesek leszünk, ha munka után nem ihatjuk meg az előre behűtött sörünket, borunkat. Ráadásul, aki agresszívvé, rosszindulatúvá válik, az amúgy se igyon, ha egy kicsit is érdekli a környezete. Senkinek nem hiányzik az életéből egy alkoholista apa, anya, férj vagy feleség.

Nyitókép:iStockphoto