Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

Tehát a média azt plántálja belénk, hogy ez az élet rendje. A férfi-nő barátságok idővel romantikus kapcsolattá alakulnak át. De igaz ez? Valójában így van?

Mi is az, hogy barátság? Már az ókori görögök is rengeteget agyaltak ezen, azóta pedig csak bonyolódott a helyzet. Az emberiség történelme során elég sokat változott a barátság fogalma. Az antikvitás korában vagy a középkorban a közösségi élet természetes része volt, ma a modern korban viszont elszigetelt egyének közötti viszony. Ezen különbségek ellenére a lényege ugyanaz: a barátság több mint, egyszerű szükséglet vagy a magány ellenszere. A barátság az élet kiteljesedésének a része.

Egy amerikai kutatás szerint sok férfi tartana igényt odaadó figyelemre és empátiára a férfi barátságaiban is, azonban jellemzően ezeket női barátaitól kapják meg. Más férfiak szerint a vegyes barátságok előnye, hogy végre nem kell, sztorizgatni, versengeni, "menőzni", hanem szó eshet a félelmekről, gyengeségekről, bizonytalanságokról is.

A másik oldalon is hasonlóak a preferenciák. A nőknek is jól jön a férfiak érzelmi visszafogottsága és racionalitása: végre tisztább fejjel vagy akár viccelődve, élcelődve lehet beszélni a problémákról. Tehát úgy tűnik, hogy egy ilyen barátság mindkét fél számára előnyös lehet.

Egy vizsgálat során egyetemista fiúkat és lányokat arra kértek, hogy ellenkező nemű barátjukkal vegyenek részt egy felmérésben. A másik iránt vonzalmukat 1-től 9-ig tartó skálán kellett értékelniük. A fiúk átlagosan 5, a lányok átlagosan 4 pontra értékelték a másik iránt érzett vonzalmat, függetlenül attól, hogy párkapcsolatban éltek-e vagy sem. Azért ez elég magas szám...

Most tegyük fel magunknak a kérdést: ha egy emberi kapcsolatban egy kicsit is vonzónak tartja valaki a másikat, hívhatjuk azt színtiszta barátságnak...?

Már négy hete elköltözött tőlem. Nagyon nehezen viselem. Ami ezt még rosszabbá teszi, hogy állandóan hívogat, hogy beszélgessünk. Kérdezget, hogy vannak a szüleim, barátaim. Továbbra is tudni szeretne az életemről. Azt mondta, legyünk barátok... Legelőször is leszögezném, hogy egy valamiben biztos vagyok a férfi-nő barátságokkal kapcsolatban: egy szakítást követő barátságnak sosincs jó vége. Valójában egyik félnek sem jó érzés. Miért is?

Nézzük azt a felet, aki kimondja, hogy "Legyünk barátok!":

Egy szakítás nagy érzelmi megterhelést jelent, főleg olyan ember számára, aki szeret kibújni az ilyen helyzetekből. Az lesz neki a legfontosabb szempont, hogy "megússza" a fájdalmat. Akkoris, ha később emiatt még rosszabb lesz. Aztán később ki is derül, hogy nem tud elmenekülni végzete elől. Ezenkívül minden szakítás tulajdonképpen egy gyászfolyamat kezdete. Szembesülni kell azzal, hogy valami lezárult.

És ennek a FOLYAMATNAK az első lépése az elengedés. Ha valaki ezt a folyamatot már rögtön az elején megszakítja, akor a természetes gyászfolyamat nem tud lezajlani, és sosem fogja tudni lezárni a múltat.

Most nézzük azt a felet, akinek azt mondják, hogy "Legyünk barátok!":

Ez a mondat mentőövként szolgálhat neki, melybe belekapaszkodhat. Ekkor feléled a remény, hogy még talán menthető a kapcsolat, hisz a másik nem akar elengedni. Ha ez a helyzet, a barátság rögtön működésképtelenné válik, hiszen az egyik fél újra akarja kezdeni. Amikor erre rádöbben, akkor gyakorlatilag egy újabb "szakítást" fog átélni, mely még fájdalmasabb lesz, mint az előző.

Nézzünk egy másik esetet. Egy egészséges önértékeléssel és önbizalommal rendelkező ember kapja meg ezt a mondatot. Ő rögtön felfogja, hogy ez egy fel nem vállalt döntés eredménye. Mit fog érezni? Dühöt és haragot. Ugyan ez a felismerés sok fájdalomtól kímélheti meg az illetőt, de a helyzet forgatókönyvét könnyen viharossá és drámaivá változtathajta.

Szóval kérdezem én: kinek kell ez...?

Nyitókép: iStockphoto