Alig várta, hogy hazaérjen és kinyisson egy üveg bort...

Böbével régóta nem találkoztam, pedig úgy tíz évvel ezelőtt viszonylag sok időt töltöttünk együtt. Akkoriban egy helyen dolgoztunk és úgy alakult, hogy mivel kedveltem, többször elhívtam a barátnőimmel tartott csajos programokra. Böbével nem bánt kegyesen az élet. A párja – az elmondásai alapján – egy igazi agresszor volt, aki lelkileg mindenképpen – de az sem kizárt, hogy testileg is – bántalmazta. Böbe mégis terhes lett a férfitől... majd elvetélt. Ezt akkora traumaként élte meg, hogy úgy érezte, gyökeresen változtatnia kell az életén. Szakított a pasival és munkahelyet váltott. Mi azért tartottuk a kapcsolatot és továbbra is elhívtam, ha a lányokkal színházba, moziba, vacsorázni vagy táncolni mentünk.

De hát, nahhhh... harmincas, a babáját elvesztő, frissen szakított, szingli nő volt...

Egy ebéd, három bor, két pálinka

Nagyjából fél évvel az események után, az egyik szombaton megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk Böbével. A belvárosban találkoztunk pontban egykor és elsétáltunk a kiszemelt étteremhez. Úgy döntöttünk, a teraszon ülünk le, mert ragyogóan sütött a nap, mi pedig élvezni akartuk a késő tavasz kellemes melegét. A pincér kihozta az étlapokat, majd magunkra hagyott minket. Amikor visszajött először az italrendelést vette fel.

- Egy pohár fehérbort kérek és egy cézársalátát – közölte Böbe.

Én egy steaket rendeltem, mert nagyon éhes voltam és egy limonádét.

- Limonádé? - hörrent fel Böbe. - A steak mellé inkább egy vöröset kérj, meg egy pálinkát, hogy megágyazz neki – majd a pincérhez fordult, várva a helyeselést.

- Még csak egy múlt – hebegtem.

- Két pálinkát mindenképpen kérünk, a bort meg meglátjuk – adta ki az utasítást Böbe, majd megkérdezte, milyen ízben kérem az aperitifet.

- Nincs ehhez még túl korán? - kérdeztem, amikor a pincér magunkra hagyott minket.

- És különben is, egy ilyen combos étel előtt jól fog jönni az a pálinka.

Kisvártatva meg is érkeztek az italok és Böbe úgy dobta be a felesét, mint aki végre éltető levegőhöz jutott. Én elkortyoltam a felét, gondoltam jó lesz majd a vacsi végén a másik fele, hogy tényleg ne bőgjön az a marha a gyomromban.

A várakozás csacsogással telt. Beszélgettünk az új munkahelyéről, meg persze a régiről is, szóba került az ex, meg hogy hova tűntek a normális pasik az elmúlt öt évben, amíg ő párkapcsolatban élt?
Böbe gyorsan elszopogatta a borát, majd a keze a magasba lendült. A felszolgálótól kért még egy pohárral, majd Jaj, neked még maradt pálinkád, koccintsunk! felkiáltással egy újabb felest is rendelt.

Az italokkal együtt megjött végre az ebédünk is, így az alkohol mellett végre valami tartalmas is került a gyomromba. Az utolsó falatig betömtem a steaket, majd szuszogva hátradőltem.

- Na, akkor még egy kört! – kiáltott Böbe látva, hogy olyan vagyok, mint egy jóllakott napközis.

- Nem, köszönöm, én nem kérek. Még délután dolgom van, és így is fejbekólintott már kicsit az alkohol.

- Igazad van – nyugtázta Böbe, és eltüntette az utolsó salátalevelet is a tányérjáról. - Én is csak egy borocskát iszom. Kilépőnek – mosolygott. - Nekem is van még egy-két dolgom - hátrahajolt és beletúrt hosszú, fekete sörényébe.

- mosolygott, én pedig arra gondoltam, hallgassak tapintatosan vagy inkább megjegyezzem, hogy ha három bor és két pálinka után alig várja, hogy kinyisson otthon egy üveg bort, akkor lehet, hogy érdemes lenne szakemberhez fordulnia.

Akkor nem szóltam neki, mert féltem, hogy megbántom, ám egy következő, hasonló alkalommal megjegyeztem, hogy szerintem kicsit vissza kéne fognia magát, ami az alkoholfogyasztást illeti. A reakciója rosszabb volt, mint vártam. Teljesen kiakadt, és többet nem vette fel a telefont.

Nyitókép: Shutterstock