Szégyenkezzek, mert csak 4 pasinak adtam oda magam?

Kezdjük a legelején. A szüleim normálisan neveltek, már egész hamar képben voltam, mi az a szex, és azt is tudtam, hogy az elsőt mindenképp olyan emberrel szeretném, akit szeretek. 14 voltam, amikor már discoba jártam, hála a 6 évvel idősebb nővéremnek, aki megesküdött, hogy vigyáz rám. A barátnőim nagy része idősebb volt nálam néhány évvel, de akadtak azért osztálytársak is.

Közülük sokan bepasiztak bulizás közben: óriási csókcsaták, tipi-tapi, én pedig nem értettem, miért kell elrontani a bulizást a fiúkkal, és miért nem lehet csak simán táncolni hajnalig. Sokszor csak másnap derült ki, hogy a barátnőim a forró csókcsaták mellett le is feküdtek egy-egy pasival: valaki a mellékhelyiségben, valaki pedig a tóparton hagyta a szüzességét, én pedig nem értettem, hogy lehetnek ekkora ribancok (persze ezt sosem mondtam nekik, vagy ha igen, nem ilyen nyersen...)

Bár nagy volt rajtam a nyomás, hogy nekem is minél előbb el kéne veszítenem a szüzességem – hiszen egyrészt kezdett ciki lenni a szűzhártyám megléte, másrészt pedig hajtott a kíváncsiság is –, éreztem, hogy nem tudnám egy egy pár órás ismertség után széttenni a lábam.

Sőt, örülök neki, ugyanis nekem érzelem nélkül nem megy. Ettől függetlenül nem ítélem el azokat, akiknek igen...

Nem voltam együtt sok pasival, de nincs hiányérzetem

Miután elvesztettem a szüzességem életem első nagy szerelmével, vele voltam még három évig, így 18 éves koromig egyetlen férfi volt az életemben. Abban az évben szakítottunk, amikor érettségiztem, és a nyári bulik magukkal ragadtak: állandóan ittam, buliztam, és ebben az egyik legforróvérűbb barátnőm volt a partnerem.

Utólag már tudom, hogy nem baj, de akkor mindig azt hallgattam, hogy most kell kiélni magam, mert mi lesz velem majd ha férjnél leszek, és akkor kapok kedvet idegen férfiakkal kufircolni...

Nos, itt vagyok 28 évesen, és elmondhatom magamról, hogy életem során összesen 4 pasival feküdtem le. Hogy bánom-e? Cseppet sem, pedig ha valamilyen úton módon szóba jön, szinte nevetségesnek tűnik ez az alacsony szám, és az, hogy nekem még soha nem volt egyéjszakás kalandom. Néha azt gondolom, egyszer majd biztosan megbánom, hogy nem próbáltam ki több emberrel a szexet, de aztán arra jutok, hogy ha érzelem nélkül nem megy, miért kellett volna erőltetnem.

Nem gondolom, hogy ettől kevesebb vagyok, sőt, tök jó, hogy rám aztán senki nem mondhatja, hogy ribanc, azt pedig kikérem magamnak, hogy ettől függ, mennyire vagyok jó lepedőakrobata. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy büszke vagyok arra, hogy csak ennyi pasinak adtam oda magam, és nem feküdtem össze fűvel-fával, pedig lett volna rá lehetőségem.

Nyitókép: Shutterstock