Már olyan vagyok, mint egy gép, megölnek a szürke hétköznapok

Barna göndör haja rövidre volt vágva, és már néhány ősz szál vegyült bele. Gyorsan megfésülködött, magára kapkodta a ruháit, felébresztette a gyerekeket. Gyors mosakodás, reggeli, öltöztetés. Leszedte az asztalt, máris indulni kellett a buszhoz. Előbb a kisfiút kísérte el az iskolába, aztán a kislányt vitte az óvodába. Megint buszra szállt. Késésben volt. A megállótól az utat a gyárig szinte futva tette meg. Köpenybe, munkacipőbe bújt, aztán odaállt a szalag mellé. Páran köszöntek egymásnak, de inkább csak a szájukról tudta leolvasni, mert a gépek zajától érteni nem lehetett.

Délután négyig kétszer hagyta el a szalagot, mindkétszer a mosdóba ment. Ebédideje nem volt, mert ha kiveszi, akkor nem ér oda a gyerekekért. Négykor levetette a köpenyt, átcserélte a munkacipőt az utcaira és szaladt a buszhoz. Éppen elérte. Előbb a kisfiúért ment, aztán vele együtt a kislányért az óvodába. A gyerekek csacsogtak, de ő nem igazán figyelt rájuk. Zsongott a feje, közben azon gondolkodott, mit főzzön. Hónap vége felé meg kellett gondolnia, mire költ.

- Anya nézd - húzott elő a kislány a zsebéből egy telefirkált lapot.

- Aha. Szép - mondta a nő szórakozottan.

A paprikás krumpli mellett döntött. Leszálltak a buszról, bementek a boltba. A gyerekek szerettek volna édességet, meg kakaós csigát, aztán rágót, majd üdítőt. Belenézett a pénztárcájába. Egyikre sem futotta már. Végül vett nekik egy szelet ötven forintos csokit, hogy felezzék el. Ezen persze összevesztek, úgyhogy sorban állás közben ő maga felezte el. Közben már az otthoni tennivalókon járt az esze. Egy kiló kenyér, egy liter tej, egy kiló krumpli, a csoki, két pár virsli. Fizetett. Még nyolcszáz forintja maradt fizetésig. Az meg még három nap.

A feje egyre jobban fájt. A kis, másfél szobás lakásban megállt a levegő. Gyorsan kiszellőztetett, aztán a gyerekeket elküldte játszani. Átöltözött, hozzáfogott a főzéshez. Közben elmosogatott, felsepert. Beáztatta a ruhákat, aztán felmosott. Mire kész lett a paprikás krumpli az első adag mosással végzett. Gyorsan kiteregetett. Megfürdette a gyerekeket, pizsamába bújtatta őket és megterített. Ekkor ért haza a férje. Levette a cipőjét, kezet mosott és asztalhoz ült ő is. Némán vacsoráztak, csak a gyerekek csacsogtak.

- Hagyjátok már abba! – kiáltott rájuk az apjuk - Szétmegy az ember feje tőletek!

Így aztán ők is csendben maradtak. Vacsora után lefektette a gyerekeket. A férje már bent ült a fotelben a tévé előtt.

- Hozz egy sört - szólt ki a férfi a konyhába, ő meg bevitte neki.

Aztán kimosott még egy adag ruhát, kiteregette és kivasalta a száraz ruhákat. Már tíz óra is elmúlt. Amíg a férje letusolt, ő elmosogatott, kikészítette a másnapi ruhákat, aztán megágyazott. A férje befeküdt az ágyba, onnan nézte a tévét. Gyorsan lezuhanyozott és ágyba bújt ő is. A férje húsz perc múlva kikapcsolta a tévét, aztán ráfordult. Az ágy nagyot nyikordult, ő meg kissé széttette a lábait. Valahonnan messziről hallotta a férje zihálását, miközben azon gondolkodott, hogy a plafonra is ráférne egy meszelés...

Nyitókép: Shutterstock

Bucsi Mariann szerzői oldala