Bevallom, nem szeretem a karácsonyt. Ha csak meghallom a karácsony szót, görcsbe rándul a gyomrom. Szívem szerint az ünnep három napját az ágyban tölteném egy pokróc alatt. Kikapcsolnám a telefonomat, és párizsit ennék kiflivel, hogy még az ételnek se legyen, még véletlenül se ünnepi hangulata. Egyszer elképzeltem, mi lenne, ha egy szentestét egyszer esetleg egy kávézóban töltenék, és egyetlen társaságom egy - véletlenül sem karácsonyi témájú - könyv lenne.
Persze, lehetne ez máshogy is. Néha felébred bennem az irigység azok iránt, akik őszintén várják a szentestét. Vagy a gyermekkorom iránt, amikor még én is vártam, hogy karácsony legyen.
Gyermekként még sokkal bizakodóbb voltam. Mindig vártam a karácsonyt, és abban reménykedtem, hogy "idén minden más lesz". Nem lesz veszekedés, nem lesz feszültség, hanem igazán szép, hangulatos, békés, kedves, fehér karácsonyunk lesz.
Valamikor kamaszkorom környékén jöttem rá arra, hogy erre egyedül akkor lesz esélyem, ha már "saját" családom lesz, ha már az édesanya szerepében leszek, és nem a gyerekében.
Tehát, ha úgy vesszük, igazából nem is a karácsonnyal szemben vannak elenérzéseim, csupán az eddigi megvalósulásaival. Azóta szerencsésen felnőttem, és elkezdtem az önálló, felnőtt életemet élni, de az ellenérzések velem maradtak, sőt, még most is velem vannak. Mégis, az összes rossz érzésem mellett, nagyon szeretném én is megtapasztalni a karácsonyi csodát, és erre minden évben újabb és újabb lehetőségeket kapok. Annak érdekében, hogy minél inkább minimalizáljam a karácsony okozta károkat, felállítottam néhány szabályt
A karácsony számomra legkésőbb december elsején elkezdődik, és december 24-én be is fejeződik. Ezidő alatt igyekszem megtenni mindent, amiről azt gondolom, hogy "karácsonyi". Legyen szó mézeskalács sütésről, a lakás feldíszítéséről, karácsonyfa állításról, karácsonyi filmek nézéséről. Bármi, ami elé oda lehet biggyeszteni, hogy "karácsonyi", ebben az időszakban jöhet. A december 24-től kezdődő, tényleges ünnepi időszakra én lélekben már túl vagyok a karácsonyon, így kevésbé viselnek meg a konfliktusok, nem tudják elrontani számomra az ünnepeket.
Sosem tudtam azonosulni azzal a "hagyománnyal", hogy karácsonykor a nők megállás nélkül robotolnak a konyhában azért, hogy a családi asztalra húszféle hagyományos karácsonyi fogás kerüljön. Elszomorító számomra az, hogy ezzel a női robottal ők kimaradnak a tényleges ünneplés nagy részéből, tehát úgy döntöttem, én ezt nem csinálom. Ha már valami igazán különleges fogásra vágyunk, nálunk működött az össznépi sushi-készítés. Közös programként eladva sokkal hamarabb végeztünk, és addig is együtt volt a család. De bevallom, ha szenteste sajtos-tejfölös tészta lenne a menü, azzal is ki lennék békülve. Nem az a lényeg, mit eszünk, hanem az, hogy együtt vagyunk. Senki ne azért merüljön ki az ünnepek alatt, mert ki sem dugta az orrát a konyhából.
Nem megyünk el kötelező jelleggel egy karácsonyi vásárba se. Nem szögezünk senkit a tévé elé, hogy márpedig meg kell nézni a Reszkessetek betörőket. Nincs kötelező beszélgetés este hattól nyolcig, amit csak fejvesztés terhe mellett lehet kihagyni. Karácsonykor az aktív pihenésé a főszerep. Ha ahhoz van kedvünk, akkor kirándulunk vagy játszunk valamit közösen, viszont ha valaki a karácsonyfa alatt szeretne olvasni, szíve joga befeküdni a fa alá.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.