Nekem nem kellettél, ezért bosszúból összejöttél a húgommal

Emlékszel, amikor először találkoztunk?

Az újszászi strandon töltöttem a családommal a napot, te is épp a barátaiddal üdültél. Nem úgy kelt fel egyikünk sem, hogy megleli az igazit, de még egy jelentős találkozás reményével sem kecsegtetett a nap. Emlékszem összetört szívem már egy éve nem nyert vigaszt és éppen érlelődött bennem, hogy túl kell lendülnöm az előző év fájdalmán. Ha a szívem szavát hallgattam, nem akarta kilökni magából az etalonférfi iránti érzéseimet, mégis az eszem meggyőzött: itt az idő.

A tesóm mindig nagyszájú volt, hangos, tipikus jópofa. Igazság szerint a mai napig mindenki ezt szereti benne a legjobban. Emlékszem, aznap is rajta múltak az események, hiszen ha ő kevésbé lett volna belevaló, akkor más a forgatókönyv. Hárman voltunk, Lili, a barátnője is csatlakozott aznap hozzánk és röplabdáztunk a pályán, ti előttünk játszottatok.

Az én ötletem volt, hogy hívjunk titeket is játszani, de annál félősebb voltam, hogy nyissak felétek. A tesómnak több se kellett. A röplabdát egyszer csak kikapta a kezemből, majd célirányosan odarúgta a nyaralótokhoz és kis híján a bográcsotokba pottyant a labda. Mindenki hangos nevetésben tört ki a meglepettségtől. Én mentem a labdáért, ekkor visszadobtad nekem, mire válaszul hívtalak titeket játszani. Kis idő múlva jöttetek.

Délután hatalmas röplabda parti keveredett és nem győztünk bírni sem a nevetéssel sem a labda adogatással. Végül a megismerkedésünket a játék utáni bogrács elfogyasztásával nyertük. Ott fogalmazódott meg bennem, hogy te egy csupaszív srác vagy. Az első pillanattól éreztem a szimpátiádat és jól esett az érdeklődésed. Kiderült, hogy te is Pesten élsz, mind Pesten éltek és szeretnél velem találkozni. Sikerült: találkoztunk.

Végül elmentem és jól éreztem magam veled, de nem eléggé ahhoz, hogy folytassuk. A legjobban az fájt, hogy elmondtad a randevúnkon, hogy igaz rövid idő alatt, de belém szerettél. Képtelen voltam viszonozni.

Amikor másodszorra egymás életébe keveredtünk, az a következő év karácsonya volt. Úgy volt, hogy együtt töltjük a születésnapomat, de végül lemondtam a találkozót, mert ajándékokat kellett csinálnom és nem láttam ki a fejemből. Tudom, megbántottalak, főleg, mikor utólag elmesélted, hogy meglepetésből kókuszrudat készítettél nekem. Figyelmes voltál, én pedig bele sem gondoltam, hogy mennyit jelentett a találkozó lehetősége neked.

A harmadik nekifutás 2015 nyarán volt. Ismét találkoztunk, de merőben más volt, mint korábban. Végre mélységek is felszínre törtek. Tisztáztuk, hogy ki és mikor, hogyan érezte magát az adott helyzetekben. Elmondtam, mit hiányoltam mindig, hogy a szavak helyett tettekre vágytam. Ledöbbentett, hogy azóta is szerelmes vagy belém.

Azonban, amikor megfogalmazódott bennem, hogy oka van a találkozásunknak és visszatérünk egymás életébe, lementem a Balatonra és megváltozott minden. Megismertem az első szerelmem, és attól a pillanattól nem létezett számomra más. Ismét megbántottalak és jogosan érezted úgy, mintha játszanék veled, pedig őszintén nem állt szándékomban. Az univerzum és a nem létező véletlenek mintha más kártyákat osztottak volna.

P.S Később, amikor szakítottatok, a húgom azért elmesélte, hogy valójában milyen viselkedést tanúsítottál felé, hogy hányszor bántottad őt. Sosem akartam neked bánatot okozni, vagy, hogy fájjon miattam a szíved, de végérvényesen és mélységesen csalódtam benned.

Nyitókép: Shutterstock