Nem állítom, hogy minden lány vagy nő, aki a közösségi oldalakon drága holmikban és jachtokon pózol, hazudik. Akadnak olyan szerencsések, akik jó helyre születtek, így anélkül, hogy a kisujjukat mozdítanák, bármit megkaphatnak. Olyanok is vannak, akik pont a gazdag és jóképű „herceggel" keltek egybe és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Hiszek a szerelemben, a romantikában, a happy endben, de tény, hogy a szép történetekből akad kevesebb. A többi pedig csak látszat és üzlet.
Lilla a közösségi felületeken rendületlenül mosolyog. Miért ne tenné, hiszen az élete fantasztikus. Jóképű férj, két gyerek, mesés ház, éttermek, utazások, designer ruhák, cipők, táskák tömkelege. Lilla mégsem boldog. Amikor elmesélte a történetét nem kért sem szánakozást, sem együttérzést, hiszen ezt az utat ő választotta és ha akarná – valószínűleg - ki is léphetne belőle, de jól tudja, hogy annak súlyos ára lenne. Mint a házasságában mindennek.
Lilla és Dániel már nyolc éve alkotnak egy pár és hat éve házasok. Lilla modellként dolgozott és hamar ráébredt arra, hogy a külseje igazi áldás. Már nagyon fiatalon körüldongták a férfiak és mivel a pasik számára egy modellel járni valami kiváltságot jelent, így
Lillával mindig azt éreztették az udvarlói, hogy különleges.
Virágcsokrokkal, drága ajándékokkal, utazásokkal lepték meg, ő pedig kedvére válogathatott a jelentkezők közül. Számos kolléganője állt szeretőnek vagy adta el a bájait, ő azonban úgy gondolta, megtartotta a gerincét, mert a randevú partnereit nem a pénztárcájuk alapján rangsorolta, hanem az alapján, hogy tetszett-e neki az illető. Természetesen azért fontosnak tartotta azt is, hogy ne egy „szegénylegény" barátnője legyen, ám nála nem volt feltétel sem a luxusjacht, sem a magánrepülőgép.
Dániellel egy divatbemutatón találkoztak és szinte azonnal felizzott köztük a levegő. Szerencsére a férfi amellett, hogy hihetetlen sármmal rendelkezett, még egy jól menő vállalkozást is a magáénak tudhatott, így Lilla úgy vélte, eljött érte az ő hercege. Dániel is valahogy hasonlóan érezhetett, mert egy hónap ismerkedés után magához költöztette Lillát a budai villájába. Ezután a lánynak nem kellett többet castingokra járnia, pénzt keresnie, mert Dániel mindenről gondoskodott. Lilla lubickolt a luxuséletben: házhoz jött a manikűrös, pedikűrös, fodrász, masszőr, jógaoktató. A takarítást és a főzést szintén a személyzet végezte el – már amikor egyáltalán otthon ettek, mert legtöbbször valami fancy étteremben bruncholtak és vacsoráztak.
Lilla eleinte élvezte ezt a kiszolgálást, ám nagyjából fél év múlva már inkább kiszolgáltatottnak kezdte érezni magát.
Hiszen nem volt se önálló bevétele, se lakása, se saját autója. Az albérletét felmondta, a kocsiját Dániel lecserélte, a számláján pedig összesen kétszázezer forint csücsült, amiről jól tudta, ha bármi történne és el kellene költöznie még a szokásos egyhavi lakbérre és kéthavi kaucióra sem lenne elegendő. Ráadásul egyre jobban unatkozott, hiszen szinte egész nap a hatalmas házban ült egyedül – várva, hogy Dániel hazaérjen.
Ám, amikor megemlítette a férfinek, hogy visszamenne dolgozni, határozottan megtiltotta neki a párja. Kijelentette, hogy az ő barátnője nem dolgozhat!
Azt azonban megengedte, hogy a magán jógaórák helyett konditerembe járjon, vagy ő menjen a fodrászhoz, kozmetikushoz, ne pedig azok jöjjenek házhoz. Lilla szerette Dánielt és örült, hogy a férfi igazi gavallér, így nem nagyon feszegette a dolgot. A lányregény pedig folytatódott, amikor két év együttélés után össze is házasodtak.
Bár Lilla úgy érezte, hogy valóban egy tündérmese részese, később rá kellett ébrednie, hogy ez a mese valójában nem róla szól. Hanem Dánielről, aki meg akarta teremteni maga körül azt a tökéletes családi idillt, amit vizionált. Lilla remek alany volt ehhez: szép, engedelmes, formálható. Egy ideig. Ám nem sokkal az első közös gyermekük születése után Lilla szeméről leesett a rózsaszín napszemüveg és meglátta, hogy neki ebben a házasságban semmibe nincs beleszólása. Persze dönthetett arról, hova menjenek vacsorázni vagy milyen színű legyen a babaszoba fala, de a komoly kérdésekben a férfié volt az utolsó szó. Már, ha egyáltalán kérdezett bármit is ilyen téren.
Lilla hiába próbált kicsit jobban belefolyni a férje életébe, hiába érdeklődött a munkája iránt, ajánlotta fel, hogy segít a cégben, Dániel mereven elutasította. Számára
Lilla csak egy szép dekorációnak számított, egy csinos vagyontárgynak.
Ez pedig kezdte megölni Lilla szívében a szerelmet. Úgy érezte, már nincs „mi", csak Dániel van és ő, akik ugyan egymás mellett élnek, jól élnek, mégsincs bennük semmi közös. A kapcsolatuk üres látszat. Egy szép díszlet, ami mögött semmi tartalom.
Amikor elutaztak, Dániel akkor is állandóan online megbeszéléseket szervezett, míg ő a kislányukkal játszott.
A közös vacsorákon némán ültek egymással szemben és szinte üvöltött a csend körülöttük.
Egy idő után ezért inkább Dániel barátaival jártak ide-oda. Így legalább nem kellett szembesülni azzal, hogy nem tudnak egymással mit kezdeni.
Egy este Dániel, miután hazaértek egy baráti összejövetelről, megfogta Lilla karját, majd kissé borgőzös lehelettel a fülébe súgta:
- Akarok még egy gyereket!
Lilla teljesen ledöbbent, hiszen hónapok óta hozzá sem ért a férje. Már arra is gondolt, hogy talán szeretője van.
- De én nem szeretnék... - ellenkezett Lilla. – A kicsivel sem foglalkozol. Miért akarsz még egy babát?
- Mindenkinek két gyereke van a társaságban. Nekem is kell egy második – jelentette ki és a könyökénél fogva a hálószoba felé terelte Lillát.
- Nem! – rántotta ki a kezét a férfi szorításából. – Én nem akarok! Most nem! Így nem!
- Mi bajod van neked? – emelte fel a hangját Dániel. – Mindened megvan, amit csak akarhatsz. Én egy második gyereket akarok! Ez nem olyan nagy kérés! A feleségem vagy, én pedig a férjed! Szülni fogsz nekem egy második gyereket!
Lilla szóhoz sem jutott. Már régóta sejtette, hogy az egész életük csak látszat, hogy ő és a kislányuk sem jelent többet Dániel számára, mint egy szép óra vagy egy drága autó, amivel a státuszát jelzi, ám ez a kijelentés mellbe vágta. Valószínűleg Dániel is érezte, hogy ez most kicsit erős volt, így elmosolyodott és megvonta a vállát.
- Szeretnék még egy gyereket, hogy igazi család legyünk – tárta szét a karját és Lilla látta, hogy a tekintete teljesen átalakul. Ismerte ezt a pillantást, ez volt Dániel ragadozó, üzleti nézése, ami egy-egy sikeres biznisz alkalmával jellemezte. – Mondok valamit... - kezdte. – Tudom, hogy zavar, hogy a ház és a kocsik is az én nevemen vannak. Most felmegyünk a hálóba és innentől kezdve, minden nap este kilenckor... Ha pedig szülsz nekem még egy gyereket, akkor rádiratom a ház felét és kapsz 15 millió forintot a számládra. Deal?
Lilla történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.