Hit nélkül senkit sem lehet meggyógyítani

Komótosan a fiatal férfihoz sétál, letelepszik mellé a fövenyre. Egy darabig csendben hallgatnak a hátuk mögött húzódó magas sziklák árnyékában.

- Ne légy olyan dühös. Nézd, milyen szép minden - szólal meg az idős férfi.

- Ej! - horkant a fiatalabb - Kit érdekel ez? És mi köze hozzá, dühös vagyok-e vagy sem?!

- Mert az élet olyan szép, te meg még nagyon fiatal vagy - mondja mosolyogva az idősebb - Mi a baj, fiam?

- Hogy mi a baj? – néz rá végre a fiatalabb - A nagyapám beteg. Nagymama meg imádkozik, ahelyett, hogy kórházba vinnénk! Szerinte hit nélkül senkit nem lehet meggyógyítani! Hit! - köpi a szavakat.

- A hit fontos dolog és egy kis ima nem árthat - feleli az öreg.

- Még, hogy ima! - csikorognak a szavak a fiatal férfi fogai között - Senkit nem fog megmenteni a betegségtől, pláne nem a haláltól egy kis ima!

- Ugyan már - csitítja az idősebb -, a hit fontos dolog. Isten mindenütt ott van és segíteni fog.

- Magának is elment az esze! - pattan fel a fiatal férfi és sietős léptekkel elindul.

Az idős férfi mellé szegődik, majd csendesen megszólal.

- Nem hisz a nagymamájának? Nem hisz Istenben?

- Orvos vagyok, szívsebész, a szentségit! Én meg tudnám menteni! Nem ima kell ide, meg Isten, hanem kórház és orvos!

- Biztosan igaza van. Talán egy közös imádkozás után a nagyanyja is így látná - feleli szelíden a férfi.

A fiatalabb megáll, szembefordul vele. Hirtelen meglepi a csillogó kék szemekből áradó furcsa fény. Egy pillanatra elnémul, de aztán dühösen megszólal:

- Maga is csak egy vén bolond! - azzal sietősen tovaindul.

Ebben a pillanatban valami robajló zajra lesz figyelmes, majd a testét mintha egy láthatatlan erő emelné meg és másodpercekkel később pár méterrel arrébb ér földet, mögötte pedig egy szikla csapódik a parton a homokba.

Megrázza a fejét, majd feltápászkodik a forró, nedves homokról. Nem is érti mi történt. Körülnéz. Az idős férfinak nyoma sincs. Mintha a föld nyelte volna el. Visszafelé indul. Miközben megkerüli a hatalmas sziklát, látja, valahonnan fentről esett le. Ha eltalálja... Megrázkódik. Gyors léptekkel halad, közben azon gondolkodik, hova tűnhetett az öreg? Hirtelen megtorpan. Tekintetét végigfuttatja a homokon. Összesen egy pár lábnyom látszik, az övé. Megrázza a fejét. Megint alaposan végigfuttatja a tekintetét a parton. Egy pár lábnyom. Semmi kétség. Eszébe villan az öreg kék szeméből áradó furcsa fény, majd az érzés, ahogy egy láthatatlan erő megemeli és arrébb löki a zuhanó szikla elöl. Hirtelen eszmél rá, mi történt.

Futva teszi meg az utat a nagyszülei házához. Belép, majd a szobába megy. Nagyapja az ágyban fekszik, nagymamája az ágy mellett ül, imára kulcsolt kézzel. Odalép hozzájuk, letérdel az ágy mellé és hangosan imádkozni kezd. Pár perccel később megérzi az idős asszony kezét a sajátjára simulni.

- Most már bevihetjük a kórházba. Tudom, te meg fogod tudni menteni - suttogja szeretettel.

Nyitókép: Shutterstock

Bucsi Mariann szerzői oldala