10+1 dolog, amit soha ne mondj egy örökbefogadónak!

Pedig a nevelőszülők és az örökbefogadó szülők között alapvető különbség van: a nevelőszülők egy bizonyos ideig nevelnek egy - de leginkább több - gyermeket, akiket nem vesznek a nevükre. A munkájukért fizetést kapnak, és végül, ha kell, "visszaengedik" a gyerkőcöket a vér szerinti vagy örökbefogadó családjukhoz.

Az örökbefogadó szülők viszont éveken át várják a gyermek érkezését, aki a nevüket viseli majd, és életük végéig egy család lesznek. Ők tehát éppen olyan apák és anyák, mint bárki más: csak éppen nem a szívük alatt hordták ki a gyermeket, hanem a szívükben - és náluk nem kilenc hónapig, hanem sokszor fél évtizedig tart a várandósság. Ennek ellenére sok megdöbbentő kérdést kapnak/kapunk, amire mindenki - kedve és vérmérséklete szerint - tréfásan, esetleg egészen őszintén és komolyan válaszol.

1. "Saját gyereket nem akartatok?"

Ödönke a saját gyermekünk, csak nem mi szültük. Visszakérdeznék, szerinted mitől saját egy gyermek: ha megszülöd, vagy ha bármikor meghalnál érte? Egyébként pedig, de: természetesen szerettünk volna vér szerinti gyermeket, de az évek sikertelensége után ezt elengedtük.

2. "Nem félsz, hogy kiüt a vére?"

Lehet, hogy aki Ödönkének életet adott, nem folytatott kifejezetten példás életet. Ennek ellenére hisszük, hogy a gyermekünknek inkább a családunk mintája lesz a követendő, nem pedig az az életmód, amire tőlünk sosem látott példát.

3. "Ha most szülnél egy babát, akkor őt visszavinnétek?"

Ha hiszed, ha nem, Ödönke a gyermekünk. Nekünk rajzol az oviban, és mi viseljük el a hisztijét már évek óta: hétfőtől vasárnapig, januártól decemberig - és ez így is marad. Ha szülök, ha nem szülök, ha piros hó esik, ő akkor is a mi utódunk.

4. "Szép dolog, hogy megmentettetek egy szegény kis árvát."

Vagy tőle szép dolog, hogy megmentett minket a válástól, a reménytelenségtől, a gyásztól, nem? Minden nézőpont kérdése. Mi egymást mentettük meg - már, ha nagyon erőltetni akarjuk ezt a "ki kit mentett meg és mitől" vonalat. Jobb csak annyit mondani: egy család lettünk. Nem a hála és a sajnálat köt minket össze, hanem a szeretet.

5. "Elmondjátok neki?"

Nem, megvárjuk, amíg egy nagybácsi elszólja magát a karácsonyi vacsorán. Természetesen elmondjuk neki, hogy hogyan lettünk egy család, mindig az életkorának megfelelő szavakkal. Hazugságban nem lehet élni. Ez pedig amúgy is az élet egyik legszebb dolga: csoda, hogy egymásra találtunk! Jó róla beszélni.

6. "Mi lesz, ha vissza akar menni az igazi anyjához?"

Ha jól neveltük, akkor fel akarja majd keresni a vér szerinti anyját. Ha nem, az azt jelenti, hogy mélyen elfojtott dühöt érez iránta - vagy attól tart, mi nem néznénk jó szemmel az ő gyökérkeresését. Remélem, hogy egyszer le fog tudni ülni egy kávéra azzal a nővel, aki életet adott neki.

7. "Miért pont őt választottátok?"

Mert olyan szépen mosolygott a játszószőnyegen... Nem, neeem. Az örökbefogadó szülők nem válogathatnak a gyerekek között, mint ahogyan azt sokan gondolják. Egy láthatatlan sorban várakoznak, és ha van olyan gyermek, aki számukra megfelelő lehet, akkor értesítik őket. Ekkor még mindig mondhatnak nemet, ha úgy érzik, ő "nem az ő gyermekük".

8. "Ne félsz, hogy összejön a másik gyerekeddel? Hiszen nem vér szerinti testvérek!"

Ez nem Hollywood, kérlek szépen! Nem, nem félek attól, hogy a testvérként felnevelt gyermekeim egyszer egymásba szeretnek.

9. "Mit szoktál mondani, ha azt kérdezik: milyen volt a szülés vagy a terhesség?"

Olyan fejet vágok, hogy a kérdező érezze, nem kellett volna forszírozni a témát. Viccet félretéve, rövidre zárom a dolgot: elmondom a tényeket, a császárt - csak azt nem teszem hozzá, hogy ezeket nem én vittem véghez. Az örökanyaságom nem titok, de azért nem osztom meg mindenkivel a játszótéren vagy a vonaton.

10. "Figyeld meg: most megnyugszol, és összejön a baba!"

Én teljesen nyugodt vagyok. A meddő éveket, veszteségeket és betegségeket már kemény munkával elgyászoltam. Ödönke nem egy B terv, ő teljes értékű családtag. Persze tudom, hogy mindenkinek van egy ismerőse, aki örökbefogadás után teherbe esett, de a statisztika azt mutatja, hogy ez a legtöbb esetben nem következik be. Ez a mondat tehát nem bátorító - sőt, olyan, mintha sajnálnál azért, mert nem szültem, hanem "csak" örökbe fogadtam.

+1 "Magatokhoz vettétek, nevelitek ezt a gyereket."

Semmi baj ezekkel a kifejezésekkel, mert valóban így van. Ennél azonban sokkal mélyebb a történet: vele élünk, szeretjük, neveljük, gyógyítjuk, megóvjuk, támogatjuk, elengedjük... Szerinted nem pont ugyanazt csináljuk, mint egy vér szerinti család?

Nyitókép: Shutterstock