Nem tudtam mit válaszolni. Főleg, hogy neki már háza van (önerőből), és évek óta önálló. De miért választják ennyien a szülői házat a szabadság helyett?
Persze, kinek van kedve bérleti díj címszó alatt havi 100 ezer forintot kidobni az ablakon? Főleg, ha olyan szakmát választottál, amiből nem leszel holnapra milliárdos. A hitel gondolata sem csábító, ha az esetleges pároddal minimálbérre vagytok bejelentve - mi marad tehát? A gyerekszoba.
Ez nagyszerű, de akkor most mindenki maradjon otthon spórolni 50 éves koráig? Nyilván nem. Ráadásul akadnak szép számmal olyan fiatalok (?) is, akiknek az anyagiak mellett a kényelem sem utolsó szempont. Mi zajlik az ilyen otthonokban?
Kivételt képeznek persze azok a családok, ahol egyedülálló szülő neveli a kistestvért, vagy mondjuk, betegség miatt célszerűbb, ha a felnőtt gyermek is otthon él. Ezen felül sok gyerek éppúgy beszáll a háztartásba és a költségekbe, ezzel pedig valóban tetemes összeget spórol meg a család. A baj akkor kezdődik, amikor a szülő még mindig rászól a 30 éves kisfiára, hogy hajtogassa össze a ruháit.
A 20-as éveknek ugyanis normális esetben arról (is) kéne szólnia, hogy az ember teljes szabadságot élvezhet. Vagyis senki nem avatkozik bele, ha egy hétig zacskós levesen élsz, és olyan kupi van nálad, hogy megtalálod a romok alatt az egyik részeg haverodat. Emellett viszont azt is megtanulod, hogy milyen rossz, ha napokig üres a hűtő, mert lusta voltál vásárolni. Vagy, hogy nem jó, ha vadászni kell a tiszta tányért, mert utoljára Krisztus előtt 500-ban mosogattál...
Ezt azonban mindenki kinövi - lassan, észrevétlenül. Aki viszont tényleg gyerek státuszban marad otthon, az a későbbiekben is nehezen fog boldogulni. Egy fiatal felnőttnek pedig tényleg szüksége van magánéletre.
Csodás lehet, ha haza szeretnéd vinni a kiszemeltedet egy borgőzös este után, de anyád mamuszban, apád alsógatyában fogad titeket - és persze mindenki sejti, mi fog történni az elkövetkezendő 2 órában. Aztán ezt a rossz érzést másnap elfeledteti a készülő húsleves és gombapörkölt illata - a szokásos cseszegetést meg le lehet nyelni az ebéddel együtt... A tegnapi szennyes már tisztán lengedezik a szárítón, a spájz meg tele van nasival az esti filmhez.
Kérdés, hogy mennyire éri meg a mamahotel, ha a harmadik X után az önbecsüléseddel fizetsz érte? És miért gondolsz a szüleidre rabszolgaként, akik még mindig átvállalnak helyetted minden terhet, hogy te nyugodtan szórhasd a pénzt...?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.