Tényleg baj van a mai fiatalokkal?

12 éves. Reggel felkel, megmosakszik, átöltözik, a pizsamáját összehajtva lerakja a fürdőszoba polcra, ahova mindig szokta. Megreggelizik, fogat mos, fésülködik. Még egyszer átgondolja az aznapi órarendet, majd kiviszi a táskáját, tornazsákját a kocsiba. Iskolából hazaérve azonnal leül tanulni. Ezután rajzol, alkot, fára mászik, segít vacsorát készíteni, evés után elpakol. Sosem néz tv-t, a telefonját csak telefonálásra használja, a számítógépét pedig a tanuláshoz.

Jaj, hát micsoda szép világ!

A gyerekek nem nyomkodják a kütyüket, nem szemtelenek, nem kell 50x szólni nekik, hogy mossanak fogat, öltözzenek fel, vegyenek cipőt. Nem lázadnak, nem is gyerekek. Felnőttként tisztességes kispolgári életét élnek, megöregednek, majd csendben meghalnak. A világon pedig nincs fejlődés, nem változik semmi. Még mindig úgy élünk, mint elődeink: kőbaltánk van, tüzet csiholunk, és cserekereskedünk.

Persze tudom, hogy ez erős következtetés - nem kell rögtön megkövezni tudománytalanságom miatt. De borzasztó nyomasztónak érzem, hogy mindenhol azt olvasom: "korunk gyermekei nem életképesek, pszichésen betegek, figyelemzavarosak, önállótlanok, vagy épp túl liberálisan vannak nevelve, ezért azt hiszik, nekik mindent lehet".

"A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat."
/Babilon romjai között találták egy 3000 évvel ezelőtti, égetett agyagtáblán./

"A fiatalok szemtelenek, mocskos szájúak, cinikusak, erkölcstelenek, ellenállnak minden rendnek, nincs emberi tartásuk és nem tudnak különbséget tenni az igazság és a puszta fantázia között. Szenzációra vágynak, a munkát kerülik, lődörögnek a piacokon, jelentéktelen dolgokról vitatkoznak a fürdőkben, táncosnőkkel folytatnak viszonyt s gátlástalanul átadják magukat a szerelmi élvezeteknek, a játéknak s az evés-ivásnak."
/Arisztophanész, i.e.446 - i.e. 386/

Igen! Évszázadokkal ezelőtt írtak így a fiatalokról, mégsem pusztult ki az emberiség. A fiatalok végül felelősségteljes felnőttekké cseperedtek a történelem minden szakaszában. Továbbléptek az elődeik szabályai szerint működő világon, megalkották a sajátjukat, elbuktak, felálltak, fejlődtek, és így tovább...

Szeretném kikérni magamnak, hogy a változásokhoz jól alkalmazkodó és az élet ritmusával együtt rezgő fiatalság gondolkodását összehasonlítsák nagyanyáink életvitelével. És abból vészjósló következtetéseket vonjanak le a jövőjükre vonatkozóan. Pláne a múlt visszahozásával ne ajánljanak megoldásokat a mai kor problémáira!

Szeretném kikérni magamnak, hogy a gyorsan változó világunkban lemondóan becsméreljék a lázadó ifjúságot, ahelyett, hogy teret adnának nekik kibontakozni, egy mindenki által ismeretlen új világ irányába.

Az én generációmat is szidták a felnőttek, mégis tisztes családanyák, családapák lettünk. Idővel magunkévá tettük szüleink értékrendjét, amit ők is a szüleiktől kaptak, a nagyszüleink pedig a dédszüleinktől... Ha ezeket az értékeket mi is továbbadjuk a gyerekeinknek, akkor majd ők is képesek lesznek a rájuk váró jövőben megállni a helyüket. Nem az általunk elképzelt jövőben - hanem abban, amit ők teremtenek maguknak. Abban, amit mi már érteni sem fogunk.

Nyitókép: Shutterstock