A zárójelentésemen ez állt: mióma, endometriózis eltávolítás...

Hogy mi lehet pontosan ennek a rejtélyes jelenségnek a kiváltó oka, s miért érint ennyi fiatal és középkorú hölgyet, és hogyan ne kelljen halálra rémülnünk a szó hallatán, hogy endometriózis? Ezt a témát próbálom körbejárni a saját tapasztalataim alapján.

Nem tudom megmondani, de egyszer csak maga a vérzés elkezdett felerősödni és ez minden egyes hónappal durvább lett. Olyannyira, hogy fogalmam sem volt, mikor fog útközben elönteni a vér, vagy melyik metrómegállóban ájulok el újra. Félelmetes érzés volt úgy elindulni otthonról, hogy egy doboz tamponé és a betété volt a főszerep a táskámban.

Állandó készültségben teltek a mindennapjaim. Mintha megelevenedett volna a vészhelyzet az életemben, és én lennék az áldozat benne. Már egyáltalán nem mertem sem nyaralást, sem egy wellness - hétvégét tervezni, mert nem tudtam, mikor és hol tör elő belőlem a „Vörös Lavina".

Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi, különböző nőgyógyász vizsgált meg az utóbbi időszakban. Volt köztük aranyos, kedves, fiatal és bácsi-korú, nagy szakmai tekintély, hentes és mészáros. Nő és férfi egyaránt. Mégis, az összes közül ketten voltak csupán, akik azt mondták: minden cselekedetükkel azon lesznek, hogy megmentsék a méhemet.

Voltak miómáim, kicsik, nagyok, amik idővel ide-oda vándoroltak, felszívódtak, majd újra születtek és híztak. Az egyikük - és nem is a legnagyobb -, nagyon rossz helyet választott magának, és emiatt egyre hevesebb alhasi panaszokat okozott.
Aki hozott már világra gyermeket, pontosan tudja, milyen egy szülés. Nekem kétszer is részem lehetett ebben a csodában, ám akkor tudtam, mit vállaltam és hagytam megtörténni.

Itt viszont teljesen más volt a helyzet, mert hasonló görcsök törtek rám, mint egy vajúdás során, ellenben nem tudtam mi lesz a vége. Nem egyszer összegörnyedve hívtam a páromat valamelyik aluljáró lépcsőjén kuporodva, hogy jöjjön értem, mert nem tudok kiegyenesedni. Amikor tejterméket fogyasztottam, bélgázok törtek elő belőlem és már kellemetlen volt maga az étkezés is. Borzasztó nehéz időszak volt, és túl sokáig tartott.

Kutakodtam, kérdezősködtem, és figyeltem magam, aztán a legegyértelműbb és számomra legpontosabb megfogalmazást egy endoblogon találtam, ahol ezt írták:

Végül, amikor már nem lehetett tovább húzni, egy nagyon kedves nőgyógyászt sikerült találnom, akit valószínűleg a Jóisten küldhetett, mert a legjobb kezekbe irányított. Így kerültem el a békéscsabai kórházba, ahol átestem életem első, igazi műtétjén. Egy igazi profi orvoshoz kerültem, aki ebben a témában specialistának számít az országban.

Egy nagyon felkészült és kedves egészségügyi csapat foglalkozott velem, ebből kifolyólag pedig eloszlottak bennem a kétségek, nyugalomban teltek a kórházi napok - pedig tudtam, hogy ez az út nem lesz egyszerű.

Egy éve, októberben történt mindez. Ma már csak emlék... A műtétem apró hegei már begyógyultak, de néha még összerándul a gyomrom, amikor visszagondolok, mennyi minden előzte meg ezt az időszakot.

A zárójelentésemen ez állt: Mióma, Endometriózis eltávolítás.
Köszönettel tartozom a Réthy Pál Kórház, Szülészet Nőgyógyászati Osztály főorvosának, és személyzetének egyaránt. A legjobb kezekbe kerültem.

Nyitókép: Shutterstock