A Hosszú Katinka ügy margójára - Csak akkor dagad a mellünk, amikor aranyeső hullik?

Soha nem látott kommentháborút váltott ki Katinka szereplése az olimpián. Egy olyan élsportolót támadnak, aki gyerekkora óta áldozatos munkával azon fáradozik, hogy egy nap ott álljon a dobogó legfelső fokán, és neki szóljon a magyar himnusz, hogy mi magyarok, büszkék legyünk rá.

De miért csak akkor dagad a mellünk a büszkeségtől, amikor aranyeső hullik az égből?

Mi, földi halandók mit sem tudunk arról, hogy egy sportoló mennyi mindent áldoz fel azért, hogy olyan sikereket érjen el, mint Hosszú Katinka. Amíg jól megy a szekér, addig tolonganak az emberek, és boldogságtól megrészegülve kiabálják a nevedet - ám, amint azt látják, hogy meginogtál, nem vagy a régi, beléd rúgnak. Mit sem foglalkoznak azzal, hogy erre az olimpiára is, - csak úgy, mint az összes többire - ugyanúgy készültél, mint az előzőekre. Nincs különbség.

De várjunk csak!

Különbség mégiscsak van, mégpedig a mögötted álló emberek viselkedésében. Akik egykor együtt ünnepeltek veled, most hőzöngve fognak billentyűzetet, hogy majd most megmondják: Katinkának semmi keresnivalója az olimpián ilyen teljesítménnyel. Az ember idővel megtanulja, ha sikeres, tömegek gyűlnek köré, de az első gomolyfelhőkkel megjelennek az első károgók is. Egy pillanat alatt irányt változtatnak, nem is akármilyen lendülettel, hanem 180 fokos fordulattal!

Mintha elfelejtettük volna, hogy Hosszú Katinka mi mindent tett már le az asztalra! Nemcsak magáért küzdött, de értünk is, a hazájáért, a nemzetéért! De miért is felejtjük el mindezt, csak mert most nem úgy teljesít, ahogy azt tőle megszoktuk? Egy olimpiai bajnokról beszélünk. Egy nőről, aki az életét gyerekkora óta a sportnak szenteli. Mint minden megmérettetésre, erre is ugyanolyan szívvel-lélekkel készült, mint a korábbiakra, amik aranyesőt hoztak.

Némi beleélés. Ennyi kell csupán. Egy kis empátia, ami minden emberben ott kellene, hogy legyen. Nem kell miérteket keresnünk, nem kell válaszok után kutakodnunk, hiszen ezt még lehet, maga Hosszú Katinka sem tudja. Egy valami lenne a lényeg, és ez pedig az összefogás, hogy akkor is kiállunk hőn szeretett sportolónk mellett, amikor ő maga sem érti, mi történik, amikor nagy szüksége lenne a mögötte állók támogatására.

Miért hagyjuk őt cserben? Miért nem állunk oda, és támogatjuk őt a bántó, sértő, antipatikus kommentek helyett? Minden sportolónak szíve és lelke van. Kétségünk sem lehet afelől, hogy ők minden megmérettetésre ugyanolyan erőbedobással készülnek. De csak pár percük van, hogy bizonyítsanak, amiért éjt nappallá téve dolgoznak, hogy aztán azon a néhány percen múljon minden. Ki tudja, közben mennyi mindenről kell lemondaniuk, hogy a kemény, fáradhatatlan munka egyszer csak meghozza a hőn áhított gyümölcsét. És aki egyszer megízlelte a siker ízét, az még többször akarja érezni.

Ezért élnek, ezért kelnek fel hajnalok hajnalán, ez a belső hajtóerő viszi őket előre, amikor lehet, hogy te, kedves kommentelő, még az igazak álmát alszod. Lehet, hogy te egy napot se bírnál ki ilyen kiváló klasszis mellett, és persze, hogy is bírnád, hiszen egy sportoló nem egy átlagos hétköznapi ember életét éli. Csak egyszer kellene ezen mindenkinek elgondolkodnia, és máris más lenne az íze a keserédes pillanatoknak.

Ne hagyjátok cserben azt a hőst, akire gyermeketek példaképként tekint majd. Ha valakit egyszer a magasba emeltünk, és hagytuk, hogy szárnyaljon általunk, akkor most kutya kötelességünk támogatni, hogy ezek a szárnycsapások ne veszítsenek még többet az értékükből.

Nyitókép: AFP