Egy igazi férfi bírja a piát - és szereti is!

Nimród is tisztában volt ezekkel, azonban neki nem kellett sem innia, sem füveznie, hogy a fentiek közül bármelyiket megtapasztalja. Már a középiskolai tinibulikon is cikizték az osztálytársai, hogy nem szállt be a dugi pia beszerzésbe és csempészésbe - sőt, a fogyasztásba sem. Az egyetemen pedig, ha el is mentek iszogatni, ő szigorúan csak valami szénsavas üdítőt rendelt.

"Minden-mentes" életmódja miatt sehogy sem passzolt bele a társaságba. Persze akadt egy-egy nyitottabb fiatal, aki ennek ellenére is jó fejnek tartotta Nimródot, de természetesen többen voltak azok, akik folyton szívták a vérét emiatt - mondván, hogy nem tudja milyen a jó buli, milyen kibújni a saját bőréből, és milyen érzés olyan dolgokat csinálni, amiket józanul valószínűleg sohasem tenne.

Én személy szerint nem akadtam fenn az ilyen gyermeteg feltételezéseken, szentül hittem, hogy otthonról hozta ezt a hozzáállást. Esetleg egy közeli hozzátartozó szenvedett függőségben és rádöbbent, hogy milyenné nem akar válni.

Egyetemistaként egyik nyáron a társaság kitalálta, hogy menjünk le a Balatonra, vegyünk ki egy házat közösen, és ismerjük meg egymást jobban. Ez azért volt elsőre vicces, mert a középiskolai évfolyamtársaink közül sokan egyetemi osztálytársaink lettek, így kifejezetten nem kellett megismerkednünk, csupán azzal a néhány új arccal, akik friss osztálytársak voltak. Szóval, ahogy ültünk a megrakott tűznél, és a társaság körbeadogatta a vodkás üveget, Nimródnál megszakadt a lánc - és ismételten előjött a téma...

"Mi van Nim-nim, elvonón vagy még mindig? Már születésed óta?" - röhögött az egyik srác. Én belekortyoltam a ciderembe és vártam, hogy mi fog ebből kisülni. Legnagyobb meglepetésemre, Nimród csak lazán továbbadta az üveget, majd merészen elmosolyodott és belenézett a kérdező szemébe, és azt mondta:

"Jó poén volt, de azért remélem, egyszer tényleg megérted, hogy engem hiába cseszegettek, nem akarok másmilyen lenni, mint amilyennek belül érzem magam. Persze lehet azzal jönni, hogy nem inni ciki, meg azzal, hogy bulizni csak úgy érdemes, ha "rendesen csinálod", de látnád magad, mennyire jól nézel ki, mikor zöldülő fejjel fetrengesz a wc mellett... Igen szemtanúja voltam csomószor, mégsem piszkállak vele, mert mindenki úgy él, ahogy akar. Javasolnám, hogy te is hasonlóan cselekedj, és ne velem legyél elfoglalva."

Végezetül pedig felhúzta a maradék üdítőt az üvegből, és azzal a lendülettel otthagyta a bandát. Végignéztem a társaságon: voltak, akik összenéztek egymással, mások némán szopogatták a szájukban a piát, és a tábortüzet kémlelték, de az látszott, hogy ez most mindenkit hidegzuhanyként ért.

Ekkor értettem meg: attól, mert valami eltér a megszokottól, még nem biztos, hogy rossz. Sőt, azt is megfogalmaztam magamban, hogy számomra sokkal tökösebb egy olyan pasi, aki nyíltan felvállalja a véleményét (akkor is, ha ellentétes mindenki máséval), mint egy olyan, aki satu részegen fetreng valahol - és azért iszik, mert azt hiszi, ettől lesz menő férfi.

Ez már sok éve történt, de még mindig élénken él a fejemben, ugyanis az "igazi" felnőttek világában is gyakran látni olyat, hogy valaki csak azért csajozik/bulizik orrvérzésig, vagy vásárolgat össze mindenféle drága cuccokat, hogy menőnek tűnjön. Természetesen nem csak a férfiak, nők körében is bőven látni ilyet. Néha azon gondolkodom, hogy talán minden osztályba kellene egy Nimród, aki még fiatalon megtanítja a környezetének, hogy egyedinek lenni sokkal menőbb, mint megfelelni a sok torz elvárásnak.

Nyitókép: Shutterstock